Az ember legelső földművelő szerszáma is egyszerű kampós ág volt; 

miután azonban ez nem volt elég erős, szokták volt a rajzon látható módon kötéssel is megerősíteni, sőt a régi Egyiptomban, ahol erdők nem voltak és ezért kampós ágakat sem volt könnyű találni, ilyen földművelő szerszámot, amint ezt ábrázolatokról láthatjuk, darabokból állították össze, de a letörés ellen szintén kötésekkel erősítve meg. 

Föltűnő ez alaknak az betűveli hasonlósága, ami minket azért érdekel különösen, mert a magyar rovásírás a betűje is ilyen : és mert e szerszám ős magyar neve ág, ák, aga volt.

Az Orion az Ég legnagyobb csillagképe. 

A görög-római mitológiában Orion igen szép arcú de óriástermetű ifjúként szerepel, vagyis óriás.  Csakhogy e szó sem a görögben sem a latinban nincsen meg.  Az Oriom csillagképet kilenc igen fényes csillag képezi.  Népmeséinkben pedig szerepel egy Kilenc nevű nagyerejű óriás, aki többekközött arról nevezetes, hogy a tejet igen szereti, amiből rengeteg sokat iszik meg.  Úgyszintén előfordul népmeséinkben egy másik óriás is, aki a király tejkútját minden éjjel kiissza, amiért a király igen haragszik és a királynak sikerül is az óriást elfogatnia és bezáratnia, bár utóbb ez megszökik. 

Viszont a Kilenc nevűről az is elmondatik, hogy igen szép lévén, a királykisasszony belészeret.  Ezért a király nagyon haragszik, de rettentő ereje miatt fél is Kilenctől;  bántani nem meri, hanem olyan nehéz feladatok teljesítésére küldi, amelyek miatt Kilenc halálát remélheti.  Ez azonban mind teljesíti és végül a királykisasszonyt feleségül is kapja.  Ugyanígy a görög hitrege szerint Orionba Éosz (a Hajnal) lesz szerelmes, amiért Artemisz haragszik meg annyira az óriásra hogy lenyilazza.  Mindez pedig arra mutat, hogy népmeséink e két óriása nem csak Orionnal azonos, de úgy ezek mint Orion is tulajdonképen Heraklésszel is azonosak, vagyis a mi Magor Napistenünkkel is, vagyis hogy itt egy hitregének csillagokbani illusztrálásával van dolgunk.

Őseinknél a tenger szó még tengiz, dengirra, dingir, tengri stb. változatokban is meglévén, egyaránt jelentett Eget, tengert és Istent;  jelentette tehát a „Mennyei Óceánt” is. 

Sőt tudván hogy a bika neve ősnyelvünkben még úr (és kezdő t hanggal túr) is volt, amely nevéből aztán a latin urus, germán Auer szavak származtak és amelyek a ma kihalt óriás termetű őstulok (az igazi bölény) nevei voltak és hogy Úr még a Nagy Égisten neve is (míg kezdő t hanggal Túr, Tór meg a Napistené), akkor egyszerre azzal is tisztában leszünk, hogy a görögök is a mondát átvették ugyan, de benne a neveket összetévesztették, mert hiszen kétségtelen hogy Úr-opa, azaz pelazg (palóc) kiejtéssel Eur-opa, vagyis Bika-apa nem a nő, hanem az őt vivő bika, vagyis Zeusz, az Ős-Atyaisten, neve volt, míg ennek neje, az Ős-Anyaistennő, a Végtelenségben meglévő ősanyag megszemélyesítése neve Úr-anya, azaz Urania kellett hogy legyen, ami aztán a görögöknél Aphrodité egyik neve lett és „mennyei”-nek értelmeztetett. 

Tény pedig, hogy már őseinknél is az Ősanyagot megszemélyesítő Ős-anyaistennő (Nagyboldogasszony) és a Föld- és Légistennő (Boldogasszony) kultuszai mint anya és leányáé, teljesen egymásbafolytak.  Tény az is, hogy a Göncölszekér csillagzatát igen könnyen tekinthetjük futó vagy fekvő szarvasnak is, ha néhány a közelében meglévő Csillagot még hozzáveszünk, úgy ahogyan azt az alábbi rajz tünteti föl.  Igen fontos egyezés a magyar és az ugor csodaszarvasregék között — ami azonban tudósaink eddig figyelmen kívül hagytak — az, hogy ezeknek a csillagképekkeli összefüggése még megvan, vagy ez legalábbis még észrevehető. 

Nincsen ez meg az írott magyar krónikákban, de a népi csodaszarvasénekekben még határozottan megmondva, hogy a Csodaszarvas az Égen kerekedő felhők közül tűnik elő, valamint megmondva az is hogy az Égen egy folyóvíz is van, emellett tóállás (így nevezi népünk az árvizek után a folyók mentén visszamaradó tócsákat, azaz tószerű állóvizeket) van, amelyből apró (fiatal) sás sarjadozik, vagypedig mellette van zöld pázsit, amelyen legelészik a Csodaszarvas.

(Buda halála, Hatodik ének)

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéh-nek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egy testvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyű vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas-gímet.

         Sokan nemzeti kincsként őrzött Iszfaháni kódex és a Krétai kódex most feltárja

          a hun  nyelv rejtelmeit.  A kódexek i.sz. 500 körül illetve 700 táján készültek.  

                Végtelenül érdekes a két kódex által feltárt hun nyelv összevetése

a mai magyar nyelvvel: 

Nézzünk egy pár szót: 

Bal oldalt a magyar szó, jobb oldalt a hun jelentése

Nap = napi 

víz = vezi 

tenger = tengir

  rengeteg, tengernyi = tengirdi
  só = sava (v.ö.

A legismertebb szakrális királyság rendszere, - az úgynevezett kettős királyság. Az óriási kiterjedésű eurázsiai területeken élő lovasnemzetek, a Kárpát-medencétől Észak-Kínáig, a Kaszpi-tengertől a Bajkálig ezt a kettős uralkodói formát követték. Virágkoruk az 1. évezred időszakára tehető. A Kárpát-medencében azonban a kettős királyság intézménye még vagy másfélezer évig fennállt, egészen Mátyás király uralkodásáig.

A szakrális uralkodót később nyelvünk és kultúránk apostolnak, apostol-királynak hívta.

Szent Turul hazatér

Mielőtt a Turulmadár sumer vonatkozásairól, nevének eredetéről, jelképjelentéséről, világi elterjedéséről ejtenénk szót, köszöntsük ezentúl az előttünk álló újéveket úgy, hogy a Turul jelképezze az újjászülető, erejét visszaszerző magyarságot, hirdesse legyőzhetetlenségét, biztosítsa a benne hívő és bízó, oltalmát kereső és elfogadó, általa teremtett világ békéjét és nyugalmát!

Több százezer éve, az emberiség akkori legmagasabb műveltségi szintjén lévő közösségek évente megünnepelték a sorsukat oly nagymértékben befolyásoló téli napforduló napját, és ezt a Karácsony = a „sötétség szelleme(Istene) eloson” = távozó éjatya ünnepének nevezték.

Magyar Adorján által már 1914-ben leírt felismerést, mely szerint a magyarság őshazája a Kárpát-medence, mi több, a magyarság Európa ősnépe, a nemzetközi tudomány genetikai vizsgálódások alapján fényesen igazolta. A lexikális tudású Magyar Adorján többi felismerésének igazolása, illetve cáfolata a jövő nemzedék feladata. Sajtószolgálatunk heti három alkalommal, összesen 18 részben közzéteszi Magyar Adorján összefoglalását a magyar nép etnogeneziséről, valamint a belőle elszármazott további 16 magyari, azaz rokon nép jellegzetességeiről úgy, ahogy az az MTF-13-ban megjelent.

Az irodalom az ősi íratlan költészet gyermeke. Kiszakadt belőle és eltávolodott tőle s legjobbjaiban felemelkedett az emberi kultúra legmagasabb ormaira. A művelt világ nem is olyan régen, tán 150 éve fedezte fel, és kezdte megismerni – azóta sem túlságosan ismeri. Az egyoldalúan, csak városi levegőn nevelődő olvasó leginkább afféle érdekességet, népi zamatot lát paraszti dalainkban. Bizonyos, hogy a betűtudatlan hajdani pásztorok, babonás nagymamák és fonóasszonyok melengette költői hagyomány másféle, mint a tanultak versei; bizonyos, hogy gyermetegebb, hogy más a logikája, mások a maga belső törvényei, más az íze, a levegője.