Milyen volt az óriási eurázsiai területek népeit irányító vezéreink szellemiségük? Milyen értékek vezérelték őket a döntéseikben, tetteikben? Mit tartottak szem előtt?

(Mivel ma már tudományos bizonyítékaink vannak a hun és magyar nyelv közel azonos voltáról, nyugodtan tekinthetjük a hun és magyar történelmet is együttélőnek és folytonosnak)

Attila fejedelem uralkodása előtti évezred folyamán csúcsosodott ki a szakrálisnak is nevezett kettős királyság formája. Az óriási kiterjedésű eurázsiai területeken élő lovasnemzetek, a Kárpát-medencétől Észak-Kínáig, a Kaszpi-tengertől a Bajkálig ezt a kettős uralkodói formát követték. A Kárpát-medencében aztán ez a kettős királyság intézménye még vagy másfélezer évig fennállt, egészen Mátyás király uralkodásáig.

A szakrális uralkodót később nyelvünk és kultúránk apostolnak, apostol-királynak hívta. Az utolsó valódi apostoli királyunk Mátyás király volt. Ő utána a Kárpát-medencén és népein a Szent Korona uralkodott és uralkodik a mai napig. Mindaddig, amíg újra próbákat kiálló apostoli királyra nem talál a nemzet.

Hogyan is épült föl és működött a kettős királyság rendszere?

A nagy fejedelem a kende volt a magasabb hatalmú a kettős királyságban. Övé volt a teljhatalom (ez szállt később a Szentkoronára).

A híd szerepét is ő töltötte be Isten és ember között. Sokszor ő látszik mégis kisebb hatalmúnak, mert nem élt vissza hatalmával, hanem osztott le belőle másoknak is, így az alkirálynak (akit nagyhatalmú hadúrrá tett). 

A második fejedelem vagy király pedig a földi dolgok helyes működtetéséért (bel- és külpolitika, gazdaság stb.).

Az alkirály gyakran több különböző személy volt (gyula vagy horka). Attól függött, ki a második (harmadik...) személy, hogy a nemzet akkori helyzetében épp hadúrra, gazdasági vezetőre, vagy vezetőkre volt leginkább szükség. A gyulának és horkának is megvolt a szakrális tekintélye. Őket választották maguk közül a nemzetségfők, később a nemesek, azaz a politikai nemzet. (A Szentkorona idején is volt királyválasztás, de gyakran a megválasztott királyról derült ki, hogy épp ő lenne alkalmas apostolkirály, ahogy Mátyással történt.)

A törvények szövegezését a nemzet és a szakrális király együtt végezték, csak együtt elfogadva volt érvényes.

A mi kettős fejedelemségünk nagyon hasonlított más ázsiai népek, pl. a kazárok és a türkök szakrális kettős kaganátusára. Ibn Fadlán írja le a ceremóniát, ahogy a kagán – akinek a magyar kende szerepe megfelel – fogadja a valódi parancsokat osztogató társuralkodót, a kagán-béget – a magyar gyula megfelelőjét. A kagán  négy havonta jelenik meg a nép előtt, ha kilovagol - bár egész serege vele megy - egy mérföld távolságon kívül teszik mind, hogy a kagán szemébe ne nézzenek. Ha mégis hirtelen szembetalálkozik valaki a nagy kagánnal, azonnal arcra borul és addig nem emeli fel a fejét, amíg a kagán el nem haladt mellette.

Ibn Fadlán szintén a kazárokról, hogy a nagy kagán a nép jólétének letéteményese. Így számol be: A másik király – akinek címe kagán-bég – mindennap a nagy kagán elé járult egy fáklyával a kezében. Amikor a nagy kagán köszöntötte őt, akkor meggyújtotta előtte azt és a jobbjára ül, a trónusra. Ez a fáklya a nyugati törökben és a mongolban a dzsula, a köztörökben jula, és innen származik a magyarok második királyának a neve: dzsula, dzsila vagy mai magyar nyelven gyula.

Ibn Fadlán még az első ezer év előtti szakralizálódás fokát írja le, mint a 900 -as években élt Maszúdi, de a Dzsajháni-hagyomány is az Ibn Fadlánhoz hasonló helyzetet ír le, a hazar hakan (kazár kagán) és az isad kettős királyságát, az előbbi kiegészítő, rásegítő, az utóbbi tényleges hatalmával.

Van egy ősi és a mai napig világszerte művelt játék a kettős királyság uralkodói formájának és stratégiai lépéseinek leegyszerűsített gyakorlására, átélésére, ez a játék nem más, mint a SAKK.

De ha belegondolunk a mai demokratikus államrendszerünk is ezt a megoldást követi az államfő és miniszterelnök kettős vezetésének képében, csak a mai rendszer vezetői már egyáltalán nem nevezhetők szakrálisnak.

avar (fehér hun) arany fegyverdísz

Az államszervezet hagyományos alapja az ősi hitrendszerünkben gyökerezett, melyet az Ég Ura vallásának, Tengrizmusnak neveztek.

A lovas népek hitvilága szerint az Ég Ura hozta létre a világot, de nem a semmiből teremtéssel, hanem a meglévőből való készítéssel. Az istenvilág központjában ő áll, aki az égben lakik. Az ég türk neve tengri, amit Ibn Fadlán az oguzoknál idéz is. A vallástörténet ezért nevezi ezt a vallást tengrizmusnak.

Az Ég fogalma az Élettel volt rokon. Nem a látható, felhők takarta, csillagok ékesítette világűrről van szó. Az Ég a mennyek országa, a Teremtő Isten által létrehozott élőlény vagy ország. Az Ég létezik, lüktet, változik, amely számunkra testünkre-lelkünkre ható rezgésekben nyilvánul meg.

A türk feliratok az Ég Ura tevékenységét a jarat igével írják le, ezt a szót vették át őseink ebben a jelentésben g(y)ar és gyer alakban, ami a mai gyer-mek szó gyökében látszik. A hun-gar második tagja is ez lehet, Hunor gyermekei, hun sokaság jelentésben. Sokaság jelentést erősíti a gyarapodik, gyakori, gyűr stb. is.

Az egész eurázsiai területet tehát, a Kárpát-medencétől Kínáig, Tibettől a Bajkálig az Ég Urát és annak hatalmát kifejező égi-szakrális királyukat tisztelő, fejlett lelki-szellemi és anyagi kultúrával rendelkező lovasnépek lakták. Bár több hasonló ( ragozó és toldalékoló) nyelveken beszéltek és más-más néven neveztettek ezek a lovasnépek, az Ég Urába vetett és arra épülő szilárd hitviláguk évezredeken keresztül egységben tartotta őket ezen az óriási területen.

A szkíta-magyar hitvilág központi kérdése a megváltó várása volt. Máni nyomán terjedt el Jézus, mint megtestesült Isten eljövetelének örömhíre köztük. Mind az Istenanya mind a megtestesülés része volt az Ég Urát tisztelő ősi hitnek is, ezért jól illett a képbe. Sokan a zsidók messiásvárásához hasonlítják a keleti népek megváltóvárását, pedig lényegi a különbség:

A messiás világkirály, tehát nem Isten megtestesülése. A zsidóknál Isten nem szabályos időközönként testesül meg, hanem mindenféle formában ott halad a seregeik élén. Tehát nekik nincs szükségük megváltóra. Ezzel szemben Zoroaszter Avestájából ismert régi világvallásban a jó a rossz ellen küzd, és végül győz. Már majdnem elpusztul a jó, amikor eljő a megváltó, aki Isten megtestesülése. E gondolat már a sumír hitvilágnak is része, és a szkíták/hunok terjesztették el a világ minden pontjára.

Nyugatra az e világvallásból érkező kelták hozták, de előttük és utánuk is voltak terjesztői. A brit mesék tündérei, sárkánya, jó-rossz harca nem véletlenül hasonlít a magyar népmesékéire.

A magyar Szent László legenda is arról szól, hogy a fény (Szent László) hajnalra az égi asszony segítségével legyőzi a sötétet (kunt), és szent lesz a béke. Az Égi Asszony, Boldogasszony itt Igazság megjelenési formája. Igazság már a sumír idők óta női fogalom. A férfi az igazságot szolgálja.

A mai kereszténységben Szent Mihály arkangyal és Mária a leggyakoribb formája, mindkettő nő. Görögöknél Diké istennő analóg vele. Magyarban Tündér Ilona, aki Boldogasszonyként és Hadnemtő tündérként jelenik meg, és Élő Égi Igazság is elterjedt neve. Amikor Isten megtestesül akkor természetesen Igazság is vele vagy benne van. Azért jön, hogy magához hívjon a keskeny úton át az Égbe.

 Az Ég a mennyek országa, az Isten országa. A keskeny út is már élő. A levegő is élő anyag. Minden mozdulatunkra válaszol, és szeretet árad belőle mindenhonnan. Nem fülünkkel hallunk, de szól a szférák zenéje, ami csodaszép. A fénykapu vezet be az Égbe. A túloldalt rokonaink lelke vár, és maga az Isten (Jézus) fogad. Nem az arcuk, hanem érzéseik ismertetik meg őket, az alapján látjuk meg ismert arcukat. Sok ilyen történetet írtak le, és mind nagyon hasonlóan mutatja be a mennyországot. Szakrális fejedelmeink, királyaink képesek voltak valamilyen nehéz helyzetben, döntés előtt, révülés és ima során már életükben megjárni a mennyországot, Isten segítségét és erősítést kérve nagy alázattal.

Olyan tiszta tudattal rendelkező törzsek és nemzetségek élettere volt ez az eurázsiai térség, akik különféle nyelveket, nyelvjárásokat beszéltek (mind ragozó nyelveket) és rugalmasan közlekedtek egyik helyről a másikra. Közös hitrendszerük és az érzelmi szintjüket meghaladó tiszta tudatuk úgy egységbe kovácsolta őket, mint amilyen egy közösségi tudattal rendelkező hangyaboly. Minden tagja tudta, mi a feladata és hol a helye, ki irányítja, egyes tevékenységeiben, szerepeiben mely csoportok tagja, miben kihez fordulhat. Ezért volt megoldható, hogy ilyen óriási területet eredményesen egy személyben lehessen kormányozni (Attila fejedelem, Baján avar kagán, Dzsingisz kán stb.), méghozzá úgy, hogy nem volt jellemző az alá és fölé rendeltség. Mindenki szabad lélek volt, mint ahogy lejjebb részletesebben is leírásra kerül.

Ez a társadalmi berendezkedés nem is áll annyira messze a mi világunktól sem.

Ha belegondolunk, még a mai káosszal és kétségekkel, fél-elemekkel terhes világunkban is, aki képes szabad lelkét kibontakoztatni, és önmagát kiteljesíteni, mások szolgálatára lenni (ami a saját boldogulás és boldogság elérésének az útja), ha megkérdezik, hogyan érte mindezt el az életében, alázattal csak annyit mond: a feladatomat végeztem.

Attila szakrális vagy apostoli királyunk - közvetlenül Isten parancsolt neki, Isten parancsait közvetítette, tehát fényhozó, törvényhozó királyunk volt. (Istentől hozta a törvényt, mint Mózes), tehát ő is apostol volt, akárcsak a korábbi szakrális fejedelmeink és későbbi apostoli királyaink.

Minden nemzetközösségnek - tagjainak egyenként és együttesen is -  küldetése van, ennek teljesítéséhez feladatokat hajt végre, amit családi vagy személyes (el)hivatás által végez el. A küldetést Isten nevében az Élő Égi Igazság rótta a hun népekre és a magyarokra. A magyarság küldetése Igazság szolgálata. Attila fejedelmünk Isten parancsára hűen tolmácsolta népének ezen feladatát. Maga pedig azért volt Isten ostora, hogy az erkölcsi züllésben dagonyázó Európát rendbe szedje, és visszaterelje a torzuló, anyagi hatalmat az istenkövető útra. Ez sikerült is neki, noha ennek ára a Római Birodalom szétverése volt, hogy romjain keresztény hűbér alapjain új világ virágozzék. Amikor ez is elhervadóban volt, jött Árpád és a Turul nemzetség királyai rendet tenni. Végül a bankárhatalom győzött, Isten országa most távolabb van az embertől, mint valaha. Már Igazságnak kell eljőnie személyesen, kivonnia kardját, megfújnia trombitáját, és maga elé szólítani az embert. Vagy van még bennünk annyi, hogy helyrehozzuk, amit nem sikerült megtartanunk? Király kis Miklós visszaszerzi a Napot, a Holdat és a csillagokat a kis bakarasznyi szakállas emberkétől?

Attila európai birodalma

Tisztázásképpen mi magyarok a hun népek Kárpát-medencei összeolvadásából származunk. A fehér és fekete hunok ugyanis évszázadok folyamán - a fejedelem és törzsfők pontos és tudatos vezetési stratégiáját követve - összeköltöztek a Kárpát-medencében. Árpádék szabírjai és az avarok voltak a fehér hunok, Árpádék onogurjai  pedig a fekete hunok.

A szabír nép ősidők óta a Kaukázustól délre élt, már sumír írásokban is szerepelt szabír népre vonatkozó leírás, de a Pártus birodalomban is bizonyított volt a jelenlétük. Árpád népének 2/3-a szabír volt és nyelvük pedig biztosan magyar. Erősen vallásosak voltak, közülük kerültek ki azok a bizonyos mágus papok, akik minden bizonnyal Zoroasztriánusok lehettek.

Fő tételeiben a Zoroasztriánus világvallás nagyon hasonlít a Tengrizmushoz. Minden valószívűség szerint ugyanaz a kettő, csak - mintegy szinonimaként - elkülönülő megnevezéssel tartják nyilván a különböző népcsoportok. Attila fejedelem birodalmában és idején mind a Tengrizmus, mind a Zoroasztrizmus egyszerre jelen volt.

Attila apostoli fejedelmünk világkirály volt. Olyan szakrális, tehát mindenki által szeretett, imádott király, akit egy kontinens népei tiszteltek gazdájukként, atyjukként, szellemi vezetőjükként. A leghíresebb világkirály Attilán kívül Melki Csédek volt, de Attila felmenőit is ide soroljuk.

A világkirály imádatot az ősi perzsa vallás, a Zoroasztrizmus Melki Csédek személyével kapcsolatban írja le. A Zoroasztrizmus az ókor világvallásának legismertebb iskolája, olyannyira, hogy azonosítják vele az egész eurázsiai világvallást. Holott a nagy vallás már Zoroaszter (Zarathustra) előtt kétezer évvel kialakult, és megtalálták eredeti agyagkötéses kiadásban. Ám már a Kr.e.3500 körüli "Első sumír biblia" is eléggé fejlett volt, így nem csodálkozna senki azon, ha már akkor is évezredes vallásról kéne beszélnünk.

Zoroaszter volt a Zarateista világvallás egyik legnagyobb papja, apostola. E világvallás talaján alakult ki a legtöbb mai nagy egyistenhívő vallás is, beleértve a zsidót, keresztényt, iszlámot. Melki Csédek neve nem csak a Zoroaszter Avesztájában, hanem a mi Bibliánkban is benne van, mint akinek Ábrahám tizedet fizetett. Ez elég nagy ellentmondás, hiszen pont Ábrahám az, akit Isten kegyeltjének tartunk, és tizedével épp ő ismerte el Melki Csédeket (Melkezidek, Melki Cédek...), mint aki híd Ég és Föld között.

A szakrális uralkodó, ahogy a Wikipédia leírja:

A szakrális uralkodó ugyanúgy gyakorolja a teljhatalmat a birodalomban, ahogy az Ég-isten a világmindenségben.

A leendő szakrális uralkodónak azonban minden lovasnép esetében igen kemény próbáknak kell megfeleljen, amivel minden kétséget kizáróan bebizonyítja az Ég Urával való kapcsolatát és népe vezetésére való alkalmasságát.

Az Északi Csou-dinaszti évkönyvei ezt írják az uralkodójelölti próbákról:

Egy nemezbe tekerik, kilencszer megforgatják, ezután nagy hajlongások közepette lóra ültetik és meglovagoltatják, majd selyemzsinórral úgy fojtogatják, hogy éppen csak életben marad. Ekkor gyorsan megkérdik, mennyi ideig akar kagán maradni, s ekkor ő – alig van magánál – érthetetlen szavakat mormol. Ebből vonja le azután környezete a következtetést, hány évig fog uralkodni, s ha nem hal meg ezelőtt, akkor megölik. 750 körüli időkből származó ujgur feliratokból is találtak utalást hasonló szokásra.

Az az uralkodó ugyanis, aki valóban Isten kegyeltje, azt nem lehet elpusztítani, megfojtani, ezért a kegyetlennek tűnő próba. Sokan akadtak fenn az alkalmatlan jelöltek, és belehaltak, de addig keresték a valódit, míg egy túlélte. És azért kérdik ki, meddig él (miután élet és halál közé fojtogatták), mert azt akarják tudni, hogy meddig Isten kegyeltje. Amikor az ideje eltelik, akkor újra próbára teszik, hogy méltó-e még. Gyakran belehaltak ebbe, de nem mindenki.

Az Ég élőlény. Aki megjárta pl. baleset alkalmával a halál tornácát, járt az Égben. A fojtogatott apostolkirály is járt ott. Ahhoz ugyanis, hogy tényleg szakrális, apostoli lélekmagasságokat érjen el egy uralkodó, saját testén-lelkén meg kell tapasztalnia a testéből időlegesen eltávozó életlélek csodáját és alázatát.

Ez a kemény uralkodói próba annyira elterjedt, hogy még öt-hatszáz év múlva is gyakorlat volt: 

Mátyás királyunk rendszeresen álruhában vívott lovagi tornákon, hogy próbára tegye magát.

Ha legyőzik, akkor lejárt az ideje, és nem valódi uralkodó többé. Sosem győzték le. Ezért tekintik őt sokan az utolsó szakrális magyar uralkodónak.

 Kun László - egyik Szent és Istentől eredő királyunk

Az uralkodó szentsége a lovasnépeknél abban jelentkezik, hogy annak olyan összesűrűsödött kútlelke van, amely különleges képességekkel ruházza őt fel. A kúterő egy olyan lélekforrás, ami mögött különböző képzetek rejlettek a múltban: a kirgizeknél vörös zselé alakban csöpög a sátor nyílásán keresztül a tűzhelyre. Máshol a kút jelentett varázslatos véderőt, talizmánt, életerőt, lelket, szerencsét, boldogságot is.

A magyar táltoshagyomány pontos leírást ad a kútlélekről. Cey-Bert Róbert Gyula írja "A magyar ősvallás" című könyvében, hogy a kútlélek része a szabad léleknek.

Kútlélek

Van az életlélek, amely csak halál után hagyja el az embert. Ettől különbözik a szabad lélek, amely bizonyos álmok, betegségek és révülések útján hagyhatja el az embert. A szabad lélekhez tartozik az Istentől kapott, különleges belső erő, amelyet a közép-ázsiai lovas kultúrákban a mai napig "kútnak" neveznek.

Ez a különleges erő a világmindenség minden részében jelen van, az égitestekben, emberekben, állatokban, növényekben, hegyekben, folyókban, tárgyakban egyaránt. A kúterő az élőlényekben, egyes területen vagy a tárgyakban összesűrűsödhet. Így alakulnak ki a szent- és gyógyhelyek, varázserővel rendelkező tárgyak, táltosképeségekkel vagy ha úgy tetszik, különleges tehetséggel bíró emberek.

A kútlélek vagy lélekkút jelenthet láthatatlan szabad lelket, az isteni lélekerő ajándékát, a belső lelkierőt, a lelki boldogságot, akárcsak az Isten által biztosított szerencsét, életerőt és életenergiát, valamint táltosenergiát, amelyet a táltos az ellentétek közti összhang megvalósításával biztosít. Az Isten a táltosképességű uralkodónak nagyobb mennyiségű kútlélekerőt adományoz, amely a szerencsecsillagukat az életben a siker, a dicsőség és a nagyság útján vezeti. A sikeres uralkodó kútja visszasugárzik birodalmára és nemzetségére, népeire, akiknek a kútja ezáltal szintén megerősödik. "Adj nekünk a kutadból" - kérték leborulva a győztes Dzsingisz kánt a meghódított népek.

Dzsingiz kán

Az összesűrűsödött "kút"-tal rendelkező szakrális uralkodó és a hatalmat ténylegesen gyakorló helyettese alkották tehát a szakrális kettős királyság intézményét, pont úgy, mint ma az államfő és a miniszterelnök demokratikus kettős intézménye során.

Ma mágus-vallásként emlegetik a Zarateista világvallást, mert papjait mágusnak hívták. Megvolt benne a helye táltosnak, látónak, gyógyítónak stb. A Kaszpi-tenger vidékén és a Kaukázusban élő magyar törzsek hagyományaiból táplálkozva még az Árpád-házi királyaink udvarában is jelen voltak a mágusok egészen Mátyásig, dacára többük üldöztetésének. Jellemző ezekre az üldözésekre, hogy alkalmiak voltak, és a legtöbb vádlottat felmentették. A boszorkányperek rosszabbak voltak, de abból is csak néhány százról van adatunk. Tehát hatékonyan őrizte meg Szent István az ősvallást, noha becsomagolta római liturgiába. Régi papjaink közt is sok néhai mágus lehetett. Vitéz János is még híres jósnak számított.

Tán a hunok építették a kínai nagy falat, mely a dél-keleti országhatárként szolgált?

Az ázsiai  hunok és avarok uralkodó rétegét a lótartás túlsúlya jellemezte kiegészítő birkatartással. A szomszédos török népeknél, akik északabbra nedvesebb, erdősebb területen éltek a disznótartás és a marhatartás volt az állattartásban jelentősebb, valamint a földművelésük súlya is nagyobb volt.

A lótartás a mozgékonyságot, egy nagy birodalom összetartásának lehetőségét biztosította. 530 körül azonban a sztyeppén évtizedes szárazság és éhínség következett, amely az hun-avar törzsek lóállománnyát drasztikusan csökkentette. Ez volt a fő oka e törzsek nyugat felé csoportosulásának.

Kézai Simon krónikája szerint Gyula vezér egyike volt az Árpád fejedelem által vezetett honfoglaló törzsfőknek.

A 10. század közepén Bulcsú harka küldöttség élén Bizáncban járt, Bíborbanszületett Konstantin császár udvarában. Információkkal látta el a császárt a magyar viszonyokról, amit a császár ránk hagyományozott.

Bulcsú elmondása szerint a magyarokat a szakrális fejedelem kormányozza, aki mellett még van két kisebb rangú vezető, a magasabb rangú gyila és az alacsonyabb rangú karha (azaz harka).

Valamivel később Györffy György szerint Tétény vezér viselte a gyula méltóságot, s ezután ez a tisztség utódai kezén maradt. Először Harka, majd az ő fia, az Erdélybe települt Zombor gyula, akinek a lánya volt Sarolt fejedelemasszony, Szent István anyja.

I. István király hatalomra jutását leíró krónikás hagyomány már erdélyi gyulákról ír, mint a helyi hatalom helytartóiról. Györffy György szerint Zombor gyula fia volt Anonymus „ifjabb gyulája”. Ő mint Sarolt testvére, nagybátyja volt István királyunknak.

Számos magyarországi helység neve ma is őrzi a gyula méltóságnevet, a legismertebbpélda Gyula városa.

A szakrális uralkodópár tehát, akárhogy nevezzük is őket, egymás népüket vezető tevékenységét testi-szellemi és lelki síkon hozzák egyensúlyba az uralkodás okozta kettősség kiegyenlítésével.

Szent István már a kárpát-medencei élet nyugati szomszédainak is megfelelő keresztény birodalomban gondolkodott, mégpedig úgy, hogy azt továbbra is a nemzet fölött eddig gyakorolt egyenlő önállóságra alapozza, tehát igazságosan. Hitte, hogy ő és utódai méltóbbak ennek vezetésére, mint a pápa és a német-római császár. A magyar egyházreformot ennek előkészítésére hajtotta végre a nyugati és a szkíta kereszténység egybegyúrásával, a kettő közös gondolatainak egyeztetésével (szűzanyakultusz, megváltó eljövetele), de templomba terelte be az áldozatot, és az ezt levezető liturgia nyelvét latinra változtatta.

Tán ez utóbbi volt az egyetlen nagy tévedése, hiszen emiatt zsugorodott össze a magyar nyelvterület az eredeti tizedére. Bakaytól tudjuk, hogy az 500 utáni nyugatra átcsoportosulás után is még több évszázadon keresztül a Kaszpi-tótól a Kárpát-medencéig elterjedt volt népünk, kultúránk, nyelvünk.

A magyar apostoli királyi címer

A szakrális királyi hatalom, az apostoli királyság eszménye, illetve az ember szellemiségének földi kötöttségektől való elválásának menetrendje a következő - írja Hajnal Gyöngyi a "Szakrális örökösödés Szent István korában és az asztrálmítoszi tér-idő elmélet" című munkájában.

Magyar rpostoli királyi címer

Ha egy nép vagy egy uralkodói ciklus születésére, kiteljesedésére, hanyatlására és lappangó anyagtalan állapotára vetítjük, fölfelé vagy lefelé tartó spirálban gondolkozva, az alábbi négy szakaszt írhatjuk le:

A szakrálisan vezetett nép és szakrális uralkodási ciklus indulási pontjától a korábban tapasztaltak rendszerezése, társadalmi szinten a legjobb értelemben vett klasszikus női minőség kialakítása és megélése történik egészen a nép illetve az uralkodás érett, kiteljesedett állapotáig.

A szakrális örök törvénytől való eltávolodás viszont káoszosodást, az alapok, a tudás, az eredettudat elmaszatolását eredményezi és a nemzet léte alapjának elbizonytalanodását, az uralkodás létjogosultságának összetöredezését hozza magával.

A második szakaszban a letisztult, szakrális és természeti rend alapján az un. teremtő erők működtetése, a legjobb értelembe vett, nemes férfias működés kialakítása és hétköznapivá tétele történik. De már itt átcsaphat a teremtő erő rombolóvá, amennyiben a teremtő erőt nem az örök igazság, a szakrális és természeti rend táplálja. Itt dől el, hogy a nép vagy uralkodási ciklus felemelkedési vagy hanyatlási irányt vesz.

A harmadik szakaszban a harc megismerése történik, a küzdelemé, mely nemesít vagy nyomorba ránt, a mögöttes erkölcsiségtől, a szakrális rendhez való igazodás mértékétől föggően. Itt dől el, hogy a nép vagy uralkodási ciklus a felemelkedési vagy hanyatlási irányba halad tovább.

Az utolsó szakasz a nemesi összetartozás, a folyamatos vetélkedés, egymásban való megmérődés, erkölcsi tisztulás megélése a tét a Teremtő, az Ég Ura felé tartó nemzet-lélek illetve uralkodó számára.

Ha ma lenne uralkodónk, milyennek képzelnéd el? Mikor lenne eredményes és egyben mindenki által szerethető és főleg tisztelhető?