A szarvasálarcos ember

Említettük, hogy őseink jelképes szertartásaiban a Csodaszarvas szerepét egy szarvasálarcos ember játszotta.  Hogy e szarvasálarc mily ősrégi, arra nézve álljon itt az alábbi, a tudósok előtt már eléggé ismert, a Kőkorszakból ránk maradott ábrázolat. 

Ezen az álruha annak ősrégi, ha talán nem is a legrégibb, alakját látjuk föltüntetve, amelyet még igazi szarvasbőr képez, a fejre tett igazi szarvaskoponyával, amelyen a szarvak is rajta vannak, de amely az ember arcát — amint ezt az ábrázolaton látjuk — szabadon hagyja.  Igaz ugyan, hogy itt az ábrázolat szerint nem foltocskás szarvas bőrét látjuk, hanem olyat amelyen sötét színű hosszanti csíkok vannak, bár úgylehet hogy ezek csak az állatbőrre vagy az ember bőrére festvék, mert a csíkok a lábakon is folytatódnak, holott, amint ez az ábrázolatból igen világosan kitűnik, a lábakat az állatbőr már nem borítja, mert ezek tisztán emberi lábakat mutatnak.  Egyébként az alak szakállas arca is nemi része is világosan mutatja, hogy az alak nem igazi szarvast hanem szarvasnak öltözött férfit ábrázol. 

Ám azt is ki kell emelnünk (ami megokolja, hogy itt miért nem a foltosszarvast hanem valamely más szarvasfélét látunk), hogy a mi ősműveltségünk és ebben a Csodaszarvas szereplése is vagy még a Jégkorszak előtt keletkezett, vagypedig ha ez alatt is, de oly helyen ahol Jégkorszak nem volt, mint például a Magyar Medencében,* amint ezt a geológusok megállapították, és aminek oka az lehetett, hogy régen e terület olyannyira vulkánikus volt, hogy itt a Föld önmelege akadályozta meg az eljegesedést és amely vulkánosság maradványa a számos dunántúli, ma kialudott tűzhányó, valamint a budavidéki mai forróvízforrások.

A csodaszarvas

Leírtuk hogy milyen lehetett azon ősszarvasfaj természetes külseje, amely a Csodaszarvas őseink képzelete által megalkotott regebeli képe alapjául szolgált.  Most tehát magát ezen regebeli, képzeletbeli Csodaszarvast kell még leírnunk.

Azt már elmondottuk, hogy Csodaszarvasunk színe, mivel a csillagos Eget jelképezte, fekete vagy sötétkék volt, fehér foltocskákkal tarkítva, amelyek a Csillagokat jelképezték.  Őseink ezeket Csodaszarvas ábrázolataikon csillagalakúakra stilizálni szokták is volt.

Az ember legelső földművelő szerszáma is egyszerű kampós ág volt; 

miután azonban ez nem volt elég erős, szokták volt a rajzon látható módon kötéssel is megerősíteni, sőt a régi Egyiptomban, ahol erdők nem voltak és ezért kampós ágakat sem volt könnyű találni, ilyen földművelő szerszámot, amint ezt ábrázolatokról láthatjuk, darabokból állították össze, de a letörés ellen szintén kötésekkel erősítve meg. 

Föltűnő ez alaknak az betűveli hasonlósága, ami minket azért érdekel különösen, mert a magyar rovásírás a betűje is ilyen : és mert e szerszám ős magyar neve ág, ák, aga volt.

(Buda halála, Hatodik ének)

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéh-nek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egy testvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyű vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas-gímet.

Valamikor réges-régen az ősi napkeleten, ott, ahol a két nagy folyó önti vizét az égszínkék tengerbe, volt egy csodálatos szép és gazdag város, melynek híre a messze földet bejárta. Ur volt e város neve, talán azért, mert lakói az Isten gyermekeinek vallották magukat.

A város királya a bölcs és igazságos Nimród volt, aki arról volt híres, hogy nagyon szeretett vadászni. Nimródnak és feleségének, Enéhnek két fia volt. Az idősebbet Hunornak, a fiatalabbat Magyarnak hívták.

Ménrót a magyar mondákban a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród név eredeti alakja. Ménrót vagy Menróth = Mennyei-Napisten-országának-fejedelme ősmagyar nyelven.

A Nimród már a Ménrót név későbbi, a szemita asszír kultúra által "asszírosított" névváltozata. Vaskúti T. István kutatásai szerint a Ménrót - Nimród nevek esetén az ősmagyar nyelvből átvett fogalommal állunk szemben. Mégpedig az ősi MENRÓTH (vagy MÉNRÓT) babiloni magyar fejedelmi névből képezte a Mezopotámiában kialakuló asszír nyelv a Nimród király legendáját.