Nimrod álma

fordította: Ninahakuddu

Előzmények összefoglalása az elbeszélésből: Abraham születésekor a mágusok egy nagy és fényes csillagot láttak emelkedni a keleti égbolton, ami felemésztett vagy felfalt négy csillagot az ég négy sarkából. A mágusok azt mondták, hogy ez a jel az újszülötthöz kapcsolódik, ha felnő gyümölcsöző lesz és nagyon növekszik hatalomban és emelkedésben és az ő leszármazottai fogják lerombolni Nimrod királyságát és megszállni annak földjét.

A pápa nagyon kedvezően fogadta a kérelmet, tudjuk azt is, hogy a levélben megnevezett Mancasole Tamás domonkos szerzetest nem sokkal előbb, 1329 augusztusában szentelte a pápa Szamarkand püspökévé. Ő azután a következő év áprilisában kelt útra, hogy fölkeresse Gyeretyán fejedelmet és segítségével megszervezze a püspökséget.

Bizonyára jól megértették egymást, hiszen a pápa úgy fogalmazott: "kijelöljük . . . Tamás szamarkandi püspököt, akit ti ismertek." Ebből a félmondatból még arra a következtetésre is juthatunk, hogy, - mivel az határozottan Tamás testvér és Jeretann egy korábbi találkozására utal - Gyeretyán Mancasole Tamást kérte meg, hogy találkozásukat követően vigye el levelét a pápának.

Volt egykor egy nagyszerű város a Kuma folyó mellett, úgy hívták, Madzsar.  A Kuma folyó két oldalán elterülő egykori országot régi utazók, pápai bullák, történetírók, földrajz-tudósok Kummagyaria névvel illették.

Történelmünknek ismert alakja Juliánusz domonkos barát, aki IV. Béla királyunk megbízásából 1235-36-ban nekivágott Ázsia pusztáinak, és ott megtalálta magyar véreinket abban az uralvidéki Magna Hungáriában, amelyet addig a legtöbb nyugati és hazai krónika megemlített ugyan, de csak annyit tudtak róla, hogy valahol a Meótisz ingoványain túl, Európa és Ázsia határán fekszik.

Bendefy László a kaukázusi magyarságról szóló könyvéből (A magyarság kaukázusi őshazája) értesültünk először arról, hogy a középkorban állt egy csodás város a Kuma-folyó partján, melyet Madzsarnak neveztek. A településről sok korabeli beszámoló készült, majd a város újrafelfedezése után külföldi kutatók járták be a vidéket.

Magyarok a Kaukázusban

A mi finnugrászaink folyamatosan el akarják hallgatni azt, hogy a Kaukázus térségben élt magyarság hosszú ideig fennmaradt és virágzó kultúrát teremtetett.

Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint észak- és észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (Tudni való, hogy Buddha nevében a "h"-t sem az indusok, sem az angolok nem ejtik. Ezt mi a németektől vettük át - helytelenül. Helyes kiejtése tehát: Buda.)

Buddha korában (i. e. 6. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a "sáka" néven nevezték magukat.

Csoma sírja Dardzsilingben

Csoma Sándort az Isten oly nagy ésszel áldotta meg, hogy ő a legnehezebb nyelvet huszonnégy óra alatt meg tudta tanulni. Tizenkét éves korában elindult utazni.

Utazás közben egy jó király udvarába vetődött, az első napon nem beszélhetett senkivel, mert a király udvarában nem tudott senki magyarul. Csoma még azon éjjel megtanulá a király cselédjeitől az ország nyelvét, s a következő napon folyvást beszélt a királlyal, ki ezen annyira megörült, hogy Csomának azonnal egy aranyos könyvet ajándékoza.

A Yotengrit kapcsán elindult beszélgetés kapcsán állítsunk néhány példát a táltos és apostoli szellemi vezetőket illetőleg. Az ősi mah-gar (tudás népe) és a kos népe a hun-gar (első nép) szellemi vezetőinek égi kapcsolatával hatalmas, óriási és hallatlanul fejlett birodalmakat hoztak létre Ázsia és Európa szerte.

E birodalmak működésének az alapja az égi törvények, az égi tudás és az égi erő voltak. Olvassuk csak el elsőként Inanna példáját, melyből a Nagyboldogasszonyunk hite ered.

SZAKÁCS GÁBOR írása:

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a cikket, a szóban forgó könyv lelkes híveinek csalódást okozva. Az elmúlt hetekben, hónapokban feleségemmel, Friedrich Klárával tartott előadásaink során azonban olyan gyakran és sokan hivatkoztak rá, igyekeztek a benne foglaltakkal magyarázatot adni máig nem tisztázott kérdésekre, hogy véleményemet többé nem tarthatom meg magamnak. Ugyanis Babits Mihály szavaival élve "vétkesek közt cinkos, aki néma".