Régóta tudom, hogy a Párduc is ősi jelképeink közé tartozik. Napjainkra ez a jelkép szinte teljesen feledésbe merült, pedig igen fontos motívum volt őseink körében.

Nimrud fiainak legendája ismert, ebben a legendában Hunor és Magyar a Csodaszarvast űzik, míg meg nem lelik az új Hazát, a Kárpát-medencében. A NIM-RU nevet a sémi akkádok írták át a sumér NIB-UR ból, ami "Hős Párduc"-ot jelent. Az akkori szokások szerint, ha valaki meghalt, nevének végéhez a TA képjelet ragasztották.

Az akrofónia rekonstrukciója

A szarvasálarcos ember

Említettük, hogy őseink jelképes szertartásaiban a Csodaszarvas szerepét egy szarvasálarcos ember játszotta.  Hogy e szarvasálarc mily ősrégi, arra nézve álljon itt az alábbi, a tudósok előtt már eléggé ismert, a Kőkorszakból ránk maradott ábrázolat. 

Ezen az álruha annak ősrégi, ha talán nem is a legrégibb, alakját látjuk föltüntetve, amelyet még igazi szarvasbőr képez, a fejre tett igazi szarvaskoponyával, amelyen a szarvak is rajta vannak, de amely az ember arcát — amint ezt az ábrázolaton látjuk — szabadon hagyja.  Igaz ugyan, hogy itt az ábrázolat szerint nem foltocskás szarvas bőrét látjuk, hanem olyat amelyen sötét színű hosszanti csíkok vannak, bár úgylehet hogy ezek csak az állatbőrre vagy az ember bőrére festvék, mert a csíkok a lábakon is folytatódnak, holott, amint ez az ábrázolatból igen világosan kitűnik, a lábakat az állatbőr már nem borítja, mert ezek tisztán emberi lábakat mutatnak.  Egyébként az alak szakállas arca is nemi része is világosan mutatja, hogy az alak nem igazi szarvast hanem szarvasnak öltözött férfit ábrázol. 

Ám azt is ki kell emelnünk (ami megokolja, hogy itt miért nem a foltosszarvast hanem valamely más szarvasfélét látunk), hogy a mi ősműveltségünk és ebben a Csodaszarvas szereplése is vagy még a Jégkorszak előtt keletkezett, vagypedig ha ez alatt is, de oly helyen ahol Jégkorszak nem volt, mint például a Magyar Medencében,* amint ezt a geológusok megállapították, és aminek oka az lehetett, hogy régen e terület olyannyira vulkánikus volt, hogy itt a Föld önmelege akadályozta meg az eljegesedést és amely vulkánosság maradványa a számos dunántúli, ma kialudott tűzhányó, valamint a budavidéki mai forróvízforrások.

A csodaszarvas

Leírtuk hogy milyen lehetett azon ősszarvasfaj természetes külseje, amely a Csodaszarvas őseink képzelete által megalkotott regebeli képe alapjául szolgált.  Most tehát magát ezen regebeli, képzeletbeli Csodaszarvast kell még leírnunk.

Azt már elmondottuk, hogy Csodaszarvasunk színe, mivel a csillagos Eget jelképezte, fekete vagy sötétkék volt, fehér foltocskákkal tarkítva, amelyek a Csillagokat jelképezték.  Őseink ezeket Csodaszarvas ábrázolataikon csillagalakúakra stilizálni szokták is volt.

Az ember legelső földművelő szerszáma is egyszerű kampós ág volt; 

miután azonban ez nem volt elég erős, szokták volt a rajzon látható módon kötéssel is megerősíteni, sőt a régi Egyiptomban, ahol erdők nem voltak és ezért kampós ágakat sem volt könnyű találni, ilyen földművelő szerszámot, amint ezt ábrázolatokról láthatjuk, darabokból állították össze, de a letörés ellen szintén kötésekkel erősítve meg. 

Föltűnő ez alaknak az betűveli hasonlósága, ami minket azért érdekel különösen, mert a magyar rovásírás a betűje is ilyen : és mert e szerszám ős magyar neve ág, ák, aga volt.

Az Orion az Ég legnagyobb csillagképe. 

A görög-római mitológiában Orion igen szép arcú de óriástermetű ifjúként szerepel, vagyis óriás.  Csakhogy e szó sem a görögben sem a latinban nincsen meg.  Az Oriom csillagképet kilenc igen fényes csillag képezi.  Népmeséinkben pedig szerepel egy Kilenc nevű nagyerejű óriás, aki többekközött arról nevezetes, hogy a tejet igen szereti, amiből rengeteg sokat iszik meg.  Úgyszintén előfordul népmeséinkben egy másik óriás is, aki a király tejkútját minden éjjel kiissza, amiért a király igen haragszik és a királynak sikerül is az óriást elfogatnia és bezáratnia, bár utóbb ez megszökik. 

Viszont a Kilenc nevűről az is elmondatik, hogy igen szép lévén, a királykisasszony belészeret.  Ezért a király nagyon haragszik, de rettentő ereje miatt fél is Kilenctől;  bántani nem meri, hanem olyan nehéz feladatok teljesítésére küldi, amelyek miatt Kilenc halálát remélheti.  Ez azonban mind teljesíti és végül a királykisasszonyt feleségül is kapja.  Ugyanígy a görög hitrege szerint Orionba Éosz (a Hajnal) lesz szerelmes, amiért Artemisz haragszik meg annyira az óriásra hogy lenyilazza.  Mindez pedig arra mutat, hogy népmeséink e két óriása nem csak Orionnal azonos, de úgy ezek mint Orion is tulajdonképen Heraklésszel is azonosak, vagyis a mi Magor Napistenünkkel is, vagyis hogy itt egy hitregének csillagokbani illusztrálásával van dolgunk.

Őseinknél a tenger szó még tengiz, dengirra, dingir, tengri stb. változatokban is meglévén, egyaránt jelentett Eget, tengert és Istent;  jelentette tehát a „Mennyei Óceánt” is. 

Sőt tudván hogy a bika neve ősnyelvünkben még úr (és kezdő t hanggal túr) is volt, amely nevéből aztán a latin urus, germán Auer szavak származtak és amelyek a ma kihalt óriás termetű őstulok (az igazi bölény) nevei voltak és hogy Úr még a Nagy Égisten neve is (míg kezdő t hanggal Túr, Tór meg a Napistené), akkor egyszerre azzal is tisztában leszünk, hogy a görögök is a mondát átvették ugyan, de benne a neveket összetévesztették, mert hiszen kétségtelen hogy Úr-opa, azaz pelazg (palóc) kiejtéssel Eur-opa, vagyis Bika-apa nem a nő, hanem az őt vivő bika, vagyis Zeusz, az Ős-Atyaisten, neve volt, míg ennek neje, az Ős-Anyaistennő, a Végtelenségben meglévő ősanyag megszemélyesítése neve Úr-anya, azaz Urania kellett hogy legyen, ami aztán a görögöknél Aphrodité egyik neve lett és „mennyei”-nek értelmeztetett. 

Tény pedig, hogy már őseinknél is az Ősanyagot megszemélyesítő Ős-anyaistennő (Nagyboldogasszony) és a Föld- és Légistennő (Boldogasszony) kultuszai mint anya és leányáé, teljesen egymásbafolytak.  Tény az is, hogy a Göncölszekér csillagzatát igen könnyen tekinthetjük futó vagy fekvő szarvasnak is, ha néhány a közelében meglévő Csillagot még hozzáveszünk, úgy ahogyan azt az alábbi rajz tünteti föl.  Igen fontos egyezés a magyar és az ugor csodaszarvasregék között — ami azonban tudósaink eddig figyelmen kívül hagytak — az, hogy ezeknek a csillagképekkeli összefüggése még megvan, vagy ez legalábbis még észrevehető. 

Nincsen ez meg az írott magyar krónikákban, de a népi csodaszarvasénekekben még határozottan megmondva, hogy a Csodaszarvas az Égen kerekedő felhők közül tűnik elő, valamint megmondva az is hogy az Égen egy folyóvíz is van, emellett tóállás (így nevezi népünk az árvizek után a folyók mentén visszamaradó tócsákat, azaz tószerű állóvizeket) van, amelyből apró (fiatal) sás sarjadozik, vagypedig mellette van zöld pázsit, amelyen legelészik a Csodaszarvas.

(Buda halála, Hatodik ének)

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéh-nek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egy testvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyű vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas-gímet.

         Sokan nemzeti kincsként őrzött Iszfaháni kódex és a Krétai kódex most feltárja

          a hun  nyelv rejtelmeit.  A kódexek i.sz. 500 körül illetve 700 táján készültek.  

                Végtelenül érdekes a két kódex által feltárt hun nyelv összevetése

a mai magyar nyelvvel: 

Nézzünk egy pár szót: 

Bal oldalt a magyar szó, jobb oldalt a hun jelentése

Nap = napi 

víz = vezi 

tenger = tengir

  rengeteg, tengernyi = tengirdi
  só = sava (v.ö.