(8) Kazár

K-Z szócsoport

(kazár nyelvi őstörzs)

Hangjai: H, K, G, GY – S, SZ, Z, ZS, C, CS

A kazárok juhtenyésztők voltak, de harciasak is. Nem az említett egyenesszarvú juhfélét, hanem a csigavonalat képező szarvút tartották. Náluk is fő vallásos jelkép volt a kacskaringó, valamint a Kuza jel is, továbbá a gúzs (csavart kötélhez hasonló alakzat). Miként a besenyőknél és a jászoknál is, szent állat volt náluk a polip is.

(9) Kabar

Hangjai: P, B, V, F – K, H, G, GY. 

Hímség: B-K, nőiség: K-B (bak — kabala [kanca]

Életében betöltött szerepe: kecskepásztor, hajós nép, rézfeldolgozó

Arcjellegük:    némely tekintetben a kecske arcéléhez kezdtek hasonlítani

Területük: Habura patak és falú Zemplénben, Hajdu megyében Kaba helységnév.

Habura

Személynevek: Baka 1146-ból, Beke, Bek 1277-ből, Bukud, Bukul 1237-ből, Kaba 1292-ből

Vallásos alapjelképük: kecskeszarv és a kebel vonalai

A Nagyisten: Uh, Ug, Uk, Ag, Ok — Uhu Ugú, Ugota, Ugor.

(10) Török

Hangjai: T, D – R, L, az “R” néha sziszegő Z, ZS, néha S, Z, C, CS

Hímség-nőiség: náluk nem szómegfordítással fejeződött ki, hanem

     a hímség mindig az „a” és ”u” hangokkal fejeződött ki, (kab, bak)

     a nőiség viszont az „á” és „é” hangokkal. (tár, tér, vagy rát, rét)

Ez a szabály mindkét esetben fennállott szómegfordítás esetében is.

Életében betöltött szerepe: állattartás, főleg szarvasmarha tartás és építkezés

Területük: hegyvidék

Vallásos alapjelképük: turka szarv, torony, hullámvonal, tűrt vonal.

(13) Palóc

A Palóc őstörzset nem nehéz bemutatni, mivel a mai napig gazdag, élő kultúrával rendelkezik

A Palóc tűztisztelő őstörzsünk. Tőlük származtak ősrégi időkben a Görög félszigeten is szerepelt görögelőtti, titokzatos pelazgok, továbbá Északon a válok, a livek és a lengyelek nagyrésze. Utóbbiak egyrésze jász =jazving eredetű és csupán nyelvileg elszlávosított, ami főkép a kereszténység fölvételével történt, holott például a válok elgermánosodtak.

K-R szócsoport

Volt egy őstörzsünk, amely a kőrös nevet viselte. Ennek szócsoportja a k, h, g, gy és r, l mássalhangzókból állott. Náluk a hímség jelképe a karó, kuró, kóró, l-es kiejtéssel kalló volt, vagyis a bot, a nőiségé ellenben a karika, a kör, vagyis a gyűrű, amely utóbbi neve régibb nyelvünkben győr is volt. E kör, karika szavunkból származtak az árja nyelvekben is meglévő krikosz, krug, Kreis, ó-német hiring (ma kopottan: Ring) szavak.