A székely írás "ty" (atya) jelének eredetét a kínai írás fu "atya" szójele világítja meg. A székely "ty" betű (1. ábra) az atya szójeléből keletkezett valamikor az elmúlt évezredekben lejátszódott akrofónia során.

Az akrofónia az a folyamat, amelynek során egy szójelből betű keletkezik, amely a szó első hangját, vagy első mássalhangzóját jelöli.

E jelváltozási folyamat különböző állomásait illusztrálja a kínai írás atya szójele (2. ábra), valamint a klasszikus ciprusi szótagírás "a" és a székely írás "ty" betűje (3. ábra).

Az egykori szójelnek ma több utóda van. A kínai "atya" szójel a kínai nyelv jellege miatt szójelként változatlanul megmaradt. A ciprusi szótagírásban a hurrita(?) atta szó első hangjának jelölésére kezdték alkalmazni, de ez a ciprusi "a" jel ma már nem használatos. A székely írásban a jel "ty" betűként őrződött meg napjainkig.


Nyelvi háttér

Az atya régi magyar szó, amelynek sok nyelvi párhuzama van (például a sumer ada, török ata, hurrita atta). A TESz szerint az atya aty alapszava vagy ősi finnugor (esetleg uráli) korú, vagy gyermeknyelvi szó. A finnugor párhuzamok között említi pl. a finn ati "após" szót is. Hasonló hangalakú szavakként említi más nyelvcsaládokból a csuvas atte, latin atta, görög atta, albán at és gót atta "apa" szavakat; megjegyezve, hogy összetartozásuk teljesen bizonytalan. (Megemlíti továbbá a latin pater és német fater szavakat is.) Hozzátehetjük: ez csak a finnugor elmeszülemény bizonytalansága.

A tény csupán az, hogy a legkülönfélébb nyelvcsaládokban is ugyanaz a szó jelöli az atya fogalmát, ami igen régi, közös eredetre utal. Ez ugyan cáfolja a nyelveket és nyelvcsaládokat egymástól elszigetelni óhajtó "nyelvtudomány" megállapításait, de ez legyen a "nyelvtudósok" problémája.

A szótő összefügghet Ta/Da hatti viharisten nevével, amely a mennydörgés (villámcsapás) hangját utánzó szó lehet.

A TESz cikkírója megjegyzi: "Végeredményben persze a finnugor szavakról sem dönthető el, hogy a finnugor alapnyelvi örökséghez tartoznak-e, vagy az egyes finnugor nyelvek kölün nyelvi fejleményei, illetőleg átvételei." Ez a beismerés - a szócikk szerkesztőjének minden igyekezete ellenére - a finnugrista nyelvtudomány csődjeként értékelhető. Mindez elkerülhető lenne, ha a nyelvek monogenezisének egyik bizonyítékaként kezelnénk ezt a jelenséget.

A TESz szerint a szó ty hangeleme magyar fejleménynek látszik. Hozzátehetjük: ez a "ty" betű (és a székely írás) magyar eredetét támogató körülmény.


Ősvallási háttér

A kínai és a székely jel formai párhuzama és írástörténeti rokonsága az első pillantásra is nyilvánvaló, csak azt kell megválaszolnunk, hogy miért éppen ez a jelforma jelöli az "atya" fogalmát. A magyarázatot az ősvallás adja meg, amelyet a törmelékeiből rekonstruálhatunk.

A magyar mítoszokból tudjuk, hogy a magyar nép ősatyja Nimród, aki a fiaival vadászott a csodaszarvasra. Nimródot a sumerek az Orion csillagképpel azonosították. A lapp mítoszok szerint Orion apó az égi szarvasvadászat egyik résztvevője (a két fiával űzi a csillagszarvast). Nimródot az Ószövetség, az Oriont pedig a közép-amerikai indián mítoszok is nagy vadásznak tartják.

Az atya szójele azért hasonló a fél világon és azért ábrázolja az Orion csillagképet, mert a kőkori ősvallás szerint az Orion csillagkép az atyaisten égi mása. A csillagokból rajzolt égi kép szerint az Orion és két fia (a Gemini) a Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő (a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz alkotta) csillagszarvast üldözik. Ez a kép köszön vissza a lapp, a magyar, de a közép-amerikai indián mítoszokban is.



A jel kora

A széles körű földrajzi elterjedtségből a jelkép és a jel igen régi (kőkori) eredete következik (az amerikai indiánok még a kőkorban mentek át az Újvilágba).

A jel legelső ismert előfordulása a 7000 éves csillagtérképet rögzítő tatárlakai táblákról ismert, ahol az Orion csillagkép jele volt. Az ősvallási mítoszok elterjedtsége alapján azonban feltehető, hogy már akkor is társult hozzá az "atya" jelentés.


A jel előfordulásai

A tatárlakai táblákon túl megtalálható e jel a sumer írásban is (ahol nem csak az Orion csillagképet jelöli, hanem az "atya" szót is).



1. ábra. A székely rovásírás egyik "ty" (atya) jele Kájoni János nyomán




2. ábra. A kínai írás fu "atya" jele






3. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" betűje és a székely írás egyik "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva; az akrofónia során az atya szójeléből "a" és "ty" betű is keletkezett





4. Az Orion csillagkép a fegyvereit emelő ősatyát ábrázolja





5. ábra. A tatárlakai Orion jelkép a téglalap alakú tábláról; a sumer írásban az alsó (homokóra alakú) jelrészlet (az Orion "teste") felel meg az Orion csillagkép jelének és egyúttal az "atya" szójelének; ugyanezt a (homokóra alakú) részletet a lineáris írásokban egy X helyettesíti




6. ábra. A magyarszecsődi templom freskóján az "atya" jel népies-vallásos alkalmazását találjuk: az atya azonos a növekedés és az élet talajával és forrásával


Az Oriont ábrázoló jel egyik variánsát nemzetségjelként használta a hun dinasztia is. Tőlük örökölte a székely, a bolgár és a magyar királyi család, amely szintén nemzetségjelként használta. Alkalmas uralmi jelkép volt, mert kifejezte az Istentől való származás és a teremtés gondolatát, amely a sztyeppi uralkodó dinasztiák legitimitását és programját adta. (Erről "Nimród tamga" címmel írtunk "A magyarság jelképei" c. kötetünkben is.)



A jel képi tartalma

A lineáris (X alakú) jelváltozatok úgy ábrázolják az Orion csillagkép lényegét (az Orion "testét"), hogy eközben az Éden négy szent folyójára, az Éden térképére is utalnak.

Az ősvallási jelképeknek rendes szokása ez a többszintű jelentés. A kettős kép pontosabban írja le az atya szerepét (ő teremtette az Édent, s azonos az Éden folyóival).

Valójában nem is az Orion, hanem az Orionnal azonos atya" ábrázolására törekedtek, amire egy többszintű grafikai megoldás kínálkozott.

A székely írás rótt korszakában (amely megközelítőleg egybeesett a fémkorszakokkal és a lovasnomád korszakkal) bicskával kellett volna faágakon ábrázolni az Orion csillagképet és mindazt, amit az ősvallás ehhez társított. Az évezredek alatt kitűnő megoldás született, amely az egyszerűségének köszönhetően róható, mégis kifejezi a kifejezendőket. Eljutottak ahhoz az X alapformához, amelyik az Orion csillagképben is, meg az Éden térképében is közös - s ez vált a lineáris írásrendszerek "atya" jelének lényegévé.





7. ábra. A székely "ty" jelnek megfelelő csukcs "atya" szójel az első helyen szerepel a csukcs szójelek között, ami a jel kiemelt fontosságát jelzi


A székely írás két "ty" jele

A székely írásnak két eltérő hangalakú "ty" jele is van : az "aty" és az "ety" (8. és 9. ábra) , amelyek a nikolsburgi ábécében maradtak fenn. Tulajdonképpen két szótagcsoport-jelről van szó, amilyeneket az ótürk írásban és más szótagoló írásrendszerekben is találunk. Feltehető, hogy az "aty" a mély hangrendű, az "ety" pedig a magas hangrendű szótagokban alkalmazható.


A székely "ty" betű jelsorrendi helyzete

Ezek a székely "ty" jelek az eredeti székely jelsorrendben egymás mellett találhatók. Az ugariti, kazár és föníciai t-nek, valamint az etruszk és görög th-nak megfelelő helyet foglalják el a latinos jellegű, de a latin írásnál jóval régebbi jelsorrendben.





8. ábra. A nikolsburgi ábécé "aty" jele egy mély hangrendű szótagcsoport jele lehetett




9. ábra. A székely írás "ety" jele a nikolsburgi ábécéből




10. ábra. A székely írás "ty" betűinek formai változatai Szemerey Zsolt nyomán


A jelforma előfordulásai más rovásjelekben

Az X alakú jelforma a "ty" (atya) jel lényege, amely évezredeken át megőrződött és megtalálható egymástól távoli, idegennek tűnő jelrendszerekben is, azonban mindig segédvonalakkal kiegészítve. Ezek kiegészítik az X alakot, feltehetően az Orion egyéb testrészeire és attributumaira utalva.

Feltűnő, hogy a "ty" jel lényegét alkotó X azonos a székely írás "b" (Bél, belső) jelével is., de előfordul az "f" (Föld) rovásjel belsejében is. Ezek magyarázata a következő:



11.ábra. A székely írás "b" (Bél, belső) jele a nikolsburgi ábécéből; a fiúisteni minőség jelzésére


Bél az ősvallás isteni triászának fiúistene volt. E minőségében jelölte az X alakú "b" (Bél, belső) jel, amelyet máig rontáselhárító jelként használnak az Őrségben. Ezzel összhangban a fiú szavunk is e bél szóból alakult ki a bél-pel-pil-pi-fiú hangváltozások és szóhasadások során.

A "fiú" és az "atya" jelentés nem ellentmondó, mert e fiúisten egyúttal a magyar nép atyja is, azaz mindkét jelzőt és jelet joggal használjuk vele kapcsolatban.




12. ábra. A székely írás "f" (Föld) jele Bél Mátyás ábécéjéből


A fenti X szerepel a Föld szójelének közepén is. A Föld szójele az Isten által teremtett és rendezett világot ábrázolja. Egyrészt a teremtésre utal, másrészt azt fejezi ki, hogy az Isten helye a világ közepén van.


Varga Géza írástörténész