Atilla szent koronája

A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről. Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az „ATYA-ANYA-FIÚ" Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint „Szent Csillagnak" nevezi, mely „a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából... egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat".

Badinyi Jós Ferenc: Káldaától Ister-Gamig III. - részlet

Izraeliták

Miután korunk embere nem ismeri kellőképpen az elmúlt ezerévek történetét, kénytelen elhinni a napisajtó és álmodozó novellisták írásaiban közölteket. Így keletkeznek azután az „állandósult tévhitek", melyek az ókorig visszanyúló származással rendelkező népekről nem hirdetik a történelmi valóságot.

Ezen tanulmány célja a címben közölt népre vonatkozó történelmi igazság lerögzítése, és - az olvasó meggyőzésének érdekében - az előtalálható tudományos forrásanyag közlése.

A 3. évezredben EBLA volt az akkori KÖZÉP-KELET legnagyobb hatalma.

Badunyi Ferenc MAGÁNNYOMOZÁSA a Palesztin „EBLA" KÖRÜL

Élvezettel olvastam Bobula Ida ÁRPÁD városáról írt, remek cikkét az Ősi Gyökér utolsó számában. Felötlött bennem a kérdés, vajon elindult-e valaki kutatóink közül ezen a nyomon, hogy utánanézzen, mond-e nekünk több érdekességet Észak-Szíria területe, ahol az utóbbi években állandó ásatások folynak.

HÍREK A SOROK KÖZÖTT

Aztán egy ideig csend volt itt helyben s nem hallottam Ábrahámról. Mintha a sivatag nyelte volna el. De megtudtam Cyrus Gordon professzor úrról, hogy ő nemcsak Ábrahámot, hanem az elveszett zsidó törzseket is üldözi. Évtizedek óta nyomoz, s azoknak hűlt helyét hol az észak-amerikai indiánok wigwamjai körül, hol az inkák birodalmában, hol Brazíliában, hol Argentínában, hol a paraguayi guarani indiánok között stb. stb. találja. Őshéber hajósok és a „semita" föníciai hajótöröttek csontjai után kutat vagy azok zörgését füleli az amerikai kontinens partjain, S MINDEN JELBEN őshéber névjegyet (vagy rémet) lát, azaz hirdet meg a Reuter-iroda és hasonlók szócsövein.

Magyarország Szent Koronáját, szemben a ma hivatalos magyar történeti felfogással, nem a XIII. században illesztették össze két korábban meglévő elemből, hanem a Kr. u. IV-V században készült egységes ötvösműként, és a Kaukázus déli oldalán hajdanvolt Szabíriából származik.

Szabíriáról, illetve az ott élt szabír-magyarokról azonban roppant keveset tudunk. Jómagam Szegedi egyetemi tanulmányaim során dr. Szegfű László tanár úr - aki egyébként akkor a Szegeden egyedüli „bevett” akadémikus álláspontot képviselő Kristó Gyula köréhez tartozott.

Utazás az ősi asztrológia világában




–Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
Szerethet halhatatlanul.”

/József Attila/



A Nap látszólagos Föld körüli útja, a –tájékozódás megkönnyítése végett” tizenkét egyenlő szakaszra lett osztva 2500 évvel ezelőtt. A szakaszokat az akkor mögöttük látható csillagképről nevezték el és emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Így –alkották meg” a tizenkét –őstípust”.

A lovaskultúrájú népek számára a ló szimbolikája az ellentétekből megvalósíható harmónia értékrendjét tükrözte.

A ló jelképezte egyrészt a napot, a fényt, az égi világ értékeit, az égi világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségeit, a Nap és az égi világ életet adó energiáját, az isteni áldást, a győztes csatákat, a diadalmas hadjáratokat (fehér ló), másrészt a földalatti világot, a pokol világát, a halált, az éjszakát, a holdhideg fényét, a vesztes csatákat, a túlvilági negatív erők fekete, baljós energiáját (fekete ló), de ugyanakkor harmónia jelentésében az újjászületést biztosító transzcendens erőket, a táltos képességet, az életen és a halálon túlmutató örök élet reményét, a repülés, az átváltozás képességét (táltos ló) is.

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KULCSA: A BELSŐ-ÁZSIAI HUNOK

A hun-kutatás nélkül nincs magyar őstörténet. Gyökereink olyan területekre - Belső-Ázsiába - vezetnek, amely terület múltját Európában nem- vagy csak alig ismerik. A hunokkkal kapcsolatban az antik történetírás az ókori földrajztudomány évezredes képtelenségeit ismételgeti. Ammianus Marcellinus (330-395) soha nem látta a hunokat, mégis az ő "leírása" vált Európában iránytadónak: "A hunok arca alaktalan...nem ismerik a meleg és főtt ételeket, gyökereket és nyershúst esznek, úgy élnek, mint a vadállatok..."- írja.