Magyar Adorján által már 1914-ben leírt felismerést, mely szerint a magyarság őshazája a Kárpát-medence, mi több, a magyarság Európa ősnépe, a nemzetközi tudomány genetikai vizsgálódások alapján fényesen igazolta. A lexikális tudású Magyar Adorján többi felismerésének igazolása, illetve cáfolata a jövő nemzedék feladata. Sajtószolgálatunk heti három alkalommal, összesen 18 részben közzéteszi Magyar Adorján összefoglalását a magyar nép etnogeneziséről, valamint a belőle elszármazott további 16 magyari, azaz rokon nép jellegzetességeiről úgy, ahogy az az MTF-13-ban megjelent. Tekintettel e sorozat jelentőségére, minden egyes részt angolul is közzéteszünk, Tomory Zsuzsa és Botos Margaret fordításában.

Kiadványunkban Magyar Adorján idézett szövegeinek sajátos, egyedi stílusát, mondatfűzését, összetett, régies mondatszerkezetét – e nagy tudósunk iránti tiszteletből és megbecsülésből –érintetlenül hagytuk. Ugyanígy archaikus, latinos stb. szóhasználatát is (pl. katholikus, schematicus, mythicus stb.). Éppígy a maitól eltérő helyesírási gyakorlatát is, így az általa tudatosan és következetesen használt és egybeírt szavaknál: pl. amiszerint, amiértis, máris, nemis, fajunkbeli, egymássalhangzós, mindamivel, semmiesetre, egyideig, mégegyszer, nemsokkal, megvolt, hogypedig, föntemlített, nemmagyar, elégis, egyszótagú, mégcsak, miutánpedig, vagypedig stb. stb.

Szóhasználatát nem javítottuk a mai helyesírási gyakorlatnak  megfelelően az általa tudatosan írt és használt szavak esetében, pl. olyképen, legfőképen, épen stb. (Egy-két későbbi írásában már ő is – nagyon ritkán – írja e szavakat két „p”-vel.)  Mindezzel az eredeti írások hangulatának, korjellegének megőrzését kívántuk elérni. 

Kiegészítésként emlékeztetni szeretnék Az ősműveltség 449. oldalán hozott,

a magyarság és őstörzsei összefüggéseinek származási rajzára:

Itt hangsúlyoznom kell, hogy őstörzseink nem a mai, hasonnevű politikai egységek, hanem emberi elindulásunk és fejlődésünk tanúi, a fenti, őstörzsi részletezés szerint. Szógyökeik jelzik életterük minőségét (dombos, hegyes, vizenyős, stb.), életszükségleteiket szolgáló táplálék neveit, de mindenekelőtt az ezeket adó Isten nevüket is.

A Mindenség Urának neve mindig egymássalhangzós volt, mint a magyar törzs Ég szava, a teremtésben résztvevő Fiú Istené a kétmássalhangzós Mag-úr. E két fogalom mind a tizenhat őstörzsnél más és más nevet hordozott, de mindegyik e nép szerves kapcsolatait tartalmazta, s a többiek számára tisztán érthető volt.

Őseink élete és nyelve letelepedési területük adottságai szerint alakult Kárpát-medencei emberré válásunk idején, s innen fejlődtek tovább. Éppen ezért egy-egy őstörzs később, a környezet hatására egy-egy foglalkozási ág tulajdonságait is magával hordozta, mely évszázadok művelése következtében DNS képének is részévé vált.

Magyar Adorján ennek korai felismerését például Az ősműveltség 889. oldalán hozza, felismerve, hogy népművészetünkben a tulipán, illetve liliom természetellenesen csavart szára a kettős helix létét jelezte, mely már őseink ismeretének része volt, a tudományos világ eredményeit messze megelőzve. Megérteni viszont csak saját tudásunk határáig tudta, amikor egy 1973. évi cikk foglalkozott a DNS szerkezetével.

Éppen ezért, ha tudni akarjuk, hogy egy-egy nép milyen múltra tekint vissza, melyek a most is érvényesülő ősadottságai, meg kell vizsgálnunk őstörzsi hovatartozását. Ez viszont könnyen megtehető a Magyar Adorján által már vagy száz éve feltérképezett őstörzsi nyelvhasználat ismeretében.

Kérdésünk tehát soha ne az legyen, hogy ez, vagy az a nép, nyelv milyen fajhoz, vagy nyelvcsaládba tartozik, hanem az, hogy melyek az őstörzsi összetevői.

Vándorlások során mindig csak néhány törzs indult egyszerre terjeszkedési szándékkal, vagy éghajlati viszonyok nyomására idegen területekre, ahol az új körülmények, keveredések során ősi szerves nyelvhasználata módosult, de emberré válása során megértett szellemi értékeit valamint testi és lelki tulajdonságait, adottságait mindenkor magával vitte, örökletes egységeibe ágyazva.

Az őstörzsi nyelvcsoportok nyelvi tulajdonságai bővebbek és mélyebbek az indoeurópai nyelvekben levőknél. Teljességre nem törekedve csak néhány lényeges különbséget hozok fel, melyek hiányoznak ezen nem magyar nyelvekben:

1. a szómegfordítás törvénye
2. figyelmen kívül hagyja nyelve származtatásánál a természeti ősszó és műveltségi szó szerepét, mely meghatározza az átvétel irányát.
3. a magánhangzók módosító és hímségi/nőiségi meghatározó szerepét
4. a gyök magában hordozza a kialakulás tájképét, a benne élő lehetőséget, hogy majd gyökeret eresztve szerves nyelvként kapcsolatot teremtsen környezetével
5. tükrözi foglalkozását e tájegységen belül
6. a táj megszabta társadalmi viszonyait:
   1. mag-elvű társadalom, letelepedett, békés, teremtő életét
   2. kun/hun elvű társadalom vándorló és harcos életét
   3. szemere kétközpontú társadalmi fejlődés

Ezek az ősi kezdetek alakították és egyensúlyozták az örökletes egységekben (DNS-ben) található jellegzetességeket.

Ha egy-egy ország népét, vagy nyelvét akarjuk megismerni, tudnunk kell őstörzsi összetevőit szótára segítségével: mely őstörzsek vannak nyelvében képviselve, milyen mértékben, mely őstörzs hatása van túlsúlyban? Csak néhány példát hozok: az angolban található

szemere szavak           (sun, son, summer, stb.) – a fény szavai
palóc                           (love, life, lip, liver, stb.) – a léleké, libbenésé, életé
avar                             (bur, burgh, brown, stb.) – földi erősségeké
besenyő                      (water, base, basket, beauty, stb.) – a vizes elindulásé és szépségé
kun                             (cane, canal, candle, stb.) –  előretörő hímségi fogalmaké

A különböző őstörzsek egy nyelven belül előforduló ősszavait összegezve megállapítható, hogy egy nép nyelvében megőrzött természetes adottságai, hajlamai milyen jövőt építhetnek.

Tekintettel arra, hogy földműves társadalmak rendelkeznek a békés fejlődés alapjaival, s éppen ezért anyagfeleslegük is megengedi a vándorlásokat, új vidékek felfedezését, így talán leggyakrabban a békés, földművelő szemerék nyomaival találkozhatunk és az általuk alkotott új, békés birodalmakkal. A magyar mag életszemlélettel ellentétben a hosszúkás szemidom két gyújtópontú rendszere megengedi a Kárpát-medencei ősközpont mellett a távoli, de mindig szervesen az őshazához kapcsolódó, vissza-visszatérő társadalom kialakítását is.
Világunkban igen gyakori kérdés: mire születtem, mi a feladatom. Emberek és társadalmak vesződnek ezzel a kérdéssel. Az őstörzsi örökség segít kielégítő és boldogító választ adni az útkeresőknek. Ezen őseredet ismeretében minden nép bölcsebben rendezheti dolgait, örökletes egységébe zárt ősképek alapján. Így

minden nép saját múltjában találhatja meg önmagát ősnyelvünk tükrében, s hasonló őstörzsi múlttal rendelkezők számára a testvériség alapfeltételei is biztosítottak.

A sok gúnyolódást kiváltó kétéltű emberiség valahai létezését tudományunk csak most pedzi. Például: Mitch Sogin a Massachusetts állam Woods Hole tengeri biológiai laboratóriumának biológusa a közelmúltban akkor döbbentette meg a tudományos világot, amikor génkutatásainak eredményei alátámasztották elméletét, mely szerint a szivacsok képezik az állatvilág alaprétegét. A szivacsok DNS kivonatában kutatta az állatvilágra egyöntetűen vonatkozó közös gént.

Megállapította, hogy “A szivacs volt az első állat, melynek génképlete magában foglalta a felfejlődő élet lehetőségét. Minden állat ugyanezen tervrajzot követi” – a legegyszerűbb szervezettől az emberig. (Ford.: T. Zs.)

*

Kárpát-medencei ősi ittlétünk és műveltségalapító szerepünk egyik fő tanúja önálló írásbeliségünk, s használatának újraélesztésében az elsők között volt Magyar Adorján. Napjainkban a legbővebben Friedrich Klára és Szakács Gábor kutató tudósok és elkötelezett tanárok érnek el fényes eredményeket e téren. Magyar Adorján érdekes módon ősiségünk különösen döntő bizonyítéknak találta számrovásunk jeleit. Ezekkel bár nagyban megegyeznek az etruszk számjegyek, de már nem követik az ősi kéz/ujj-ra alapozott képet.

Magyar Adorján

Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Kézirat, megjelent Elméletem ősműveltségünkről címen

9-70. old. Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1978