Ez a cikk megjelent az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 2010)

Záhonyi András szerint a korong alakú táblán az égi egyenlítő állomásait tüntették fel, a csillagképek rajzai és egyúttal sumer csillagképek nevei szerepelnek rajta. A korong rajzolatában az Ikrektől a Nyilasig egymás után következő csillagképek láthatók.

Ezeket a fenti csillagképeket a Kr. e. 5000 körüli időszakban a tavaszi napéjegyenlőség idején láthatták egyszerre az égbolton.

A korong jeleit sumer képjelként értelmezve a Nyilas, a Kos és - az Oroszlán alatt húzódó - Hidra nevét sikerült elolvasnia.

A téglalap alakú táblán szintén csillagtérképet azonosított. Ez a tábla a Kos és az Ikrek (Orion) közötti területet ábrázolja.

2. ábra. A tatárlakai téglalap alakú (jelekkel teli) tábla







3. ábra. A tatárlakai kecskés tábla szintén az égboltra utal (az égigérő fa a Tejút egyik jelképe, a szembőlnézeti világmodellek fontos eleme); a hasonló, de későbbi szimmetrikus kompoziciók alapján nem tájképről, hanem jelentést hordozó ősvallási jelentőségű ábrázolásról van szó







4. ábra. A tatárlaki táblák fényképe

E korábbi kísérletek azonban nem voltak teljesen feleslegesek. Kijelölték a lehetséges párhuzamokat (elsősorban a sumer képírás és a székely rovásírás rendszerét), az eredménytelenségükkel pedig új irányú kutatásokra ösztönöztek. A komolytalan "eredmények" sora után üdítő kivételt jelent Záhonyi András hipotézise. Ezt néhány részletében helyesbítenünk kell és ki kell egészítenünk, hogy a táblákkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket megfogalmazhassuk és meg is válaszolhassuk

Első ízben a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 1993) foglalkoztunk a tatárlakai táblák jeleivel (5. ábra). E kötet feladata az volt, hogy bemutassa a székely rovásjelek lehetséges párhuzamait és ezáltal segítse megoldani a székely ABC eredetének kérdését.

A tatárlakai táblák akkor nem sokat segítettek a válasz megadásában, mert jeleik többsége nem volt azonosítható székely írásjelekkel. A kötetbe mégis felkerült a tatárlakai jelsor, mert három tatárlakai jel pontosan azonosítható három székely jellel. Ehhez most a negyediket, az akkor figyelmen kívül hagyott körbe zárt keresztet, ötödikként pedig a kecskés táblán lévő faábrázolást (a székely "sz" szár jel párhuzamát) is hozzátehetjük. 1993-ban további két tatárlakai jelet székely jelekből alkotott ligatúraként felfoghatónak gondoltunk.

Azaz a tatárlakai jelkészlet 20-30 százaléka (5-9 jele) rokonítható székely jelekkel. Ez túl sok volt ahhoz, hogy elfeledkezzünk a tatárlakai táblák megemlítéséről; de túl kevés ahhoz, hogy a tatárlakai táblákat a székely írás közeli rokonságába soroljuk (ahhoz mintegy 20 jel formai és részben tartalmi azonossága lenne szükséges az újabb statisztikák alapján).

Ez volt a helyzet 15 évig, amikor egy újabb felismerés lehetőséget adott a táblák írástörténeti szerepének újraértelmezésére. A sumer írásjelek világában jártas Záhonyi András előadása a Magyarok Világszövetsége által 2008. augusztus 17-19. között rendezett "Magyarság és a Kelet" II. őstörténeti konferencia "Nyelv, írás művészetek" szekciójában hangzott el. Az előadás anyaga a konferenciával egyidejűleg kiadott kötetekben is megjelent.

Közreadott hipotéziséhez most néhány további gondolatot fűzünk a világmodellek és a székely írás előzményének e korban játszott szerepéről. Ki is egészítjük az általa tárgyalt tatárlakai jelek sorát, ő ugyanis a kerek táblán lévő körbe zárt kereszt alakú jelet - korábbi próbálkozásunkhoz hasonlóan - nem tárgyalta, a kecskés tábla faábrázolását pedig tévesen értelmezte (nem tekintette jelnek).

E kiegészítésekkel nem cáfoljuk, hanem - általa nem tárgyalt, vagy félreértett szempontokkal - alátámasztjuk Záhonyi András megfejtését. Egyúttal megkíséreljük a tatárlakai táblákat az őket megillető írástörténeti helyre helyezni és pontosabban értelmezni.