Atilla szent koronája

A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről. Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az „ATYA-ANYA-FIÚ" Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint „Szent Csillagnak" nevezi, mely „a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából... egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat". (Pap Gábor: „Angyali Korona, szent csillag" (1996. 21. Oldal.)

Sokszor felmerült bennem az a gondolat, hogy talán Atilla szkíta-hun nagykirályunknak készült...? Talán akkor akarta fejére illeszteni, amikor Rómát és Bizáncot legyőzve vissza akarta állítani a Jézusban megújult, szkíta ősbölcsesség hitvilágát, Skytianusz és Mani szervezeteinek a felélesztésével. Lehetséges, hogy Aetius is „beavatottja" volt ennek a tervnek. Ugyanis más indoka nem lehetett Valentius, római császárnak arra, hogy orvul megölesse. (Érdekes itt megjegyezni azt is, hogy Aetius származásáról, családjáról semmit nem közöl Róma.)

Atillára vonatkozólag van még egy fontos adatunk is, melyet IMRE Kálmán munkatársam szívességéből közölhetek, nevezetesen az, hogy:

„Izgató kérdés a krónikás azon megjegyzése, hogy Atilla „Engadiban nevelkedett", mivelhogy ENGADI csak egy található térképen és ez a Holt-tenger nyugati partján fekszik, azonos távolságra Jeruzsálemtől és Aradtól, nem is messze az esszeusok vagy esszenusok fő fészkétől, Qumrantól”

Itt a Palesztinában lévő „ARAD"-ról van szó, és azt is tudni kell, hogy Atilla „királyi cserefiúként" volt a római császárnál, mialatt a római herceg - Aetius - a hun-király udvarában nevelkedett. Így kerültek Atilla és Aetius (Éciusz) szoros barátságba. „Engadi" tehát Atilla idejében a Római Birodalomhoz tartozó terület és így is mondhatjuk - „zsidótalanított" terület volt, ahol Péter apostol által alapított ún. „antiochiai" gyülekezethez tartozók éltek. Vagyis ezek is a Saul-Pál-féle zsidó-kereszténység visszautasítói voltak, tehát az ortodoxia „eretnekei". Ha Atilla itt nevelkedett, akkor kétszeresen volt „Jézus­hitű". Születésénél fogva, mint hun-királyfi és a mai „kopt-kereszténység" őseinél is a saját vallását élhette Engadiban. De valószínűleg a kaukázusi hun-testvéreit is meglátogatta, és Edessaban is járt, hiszen útjába esett és azért küldte királyi apja a rómaiakhoz, hogy a római és a velük szomszédos „hun" területeket és népeiket megismerje.

Ezek az adatok váltották ki belőlem azt az elgondolást, hogy a mi Szentkoronánk Atillának készült. De tovább is megyek a feltételezésben. Mondom: Atillának és a Szentkoronánk készítőinek ismerniük kellett a mi Ó­szövetségünket, a „Fokos Teremtését" és „En-Lil szentkoronájának az EM-BAR fejére való helyezését" úgy, amint azt a káldeus bölcsek leírták. Ugyanis ez a Pap Gábor által említett „szkíta ősbölcsesség, mely a teremtés forrásából jön". Jobban mondva: csakis ez, mert NINCS más ős-okmányunk a ma sumírnak nevezett szkíta bölcsességről. Így lett a Szentkoronánk az ősi „SI-hagyomány" üdvtörténeti bizonylata a szkíta-pártus vérrel testet öltött Üdvözítőnk akarata és tőrvénye szerint örökítve meg a Tudást és az Igazságot.

A zsidó-kereszténység Rómája talán tud valamit erről és azért hever MA Szentkoronánk egy múzeumban, mert a római egyház egyáltalában nem tartja „szentnek" és még ma is fél a „szkíta ősbölcsességet" megújító nem zsidó Jézustól - a Pártus Hercegtől, aki feltámadt és „Fény Fiaként" itt hagyta örök valóságát a Turini Leplen.

Tudáskincsünkként tehát be kell sorolnunk a „SI-hagyományunkba" Szentkoronánkat és a Turini Lepel Jézus Képét is, mert ezek az élő bizonyítékai a káld, vagy szkíta ősbölcsességünk létezésének és Jézus Urunk általi megújításának.

Hatalmas kincs és erő birtokosai vagyunk így, mint az isteni üdvterv beavatottjai... és így válik a Nemzetszolgálatunk Istendicséretté, Mindenhatónk és Szentfia akarata szerint.

„Én és az Atya EGY VAGYUNK"!!!

* * *

Elmélkedjetek, Testvérek, és e szavak alapján vegyétek számba a Magyar Múltat.

Ebben a Pártus Birodalom története őstörténetünk legérdekesebb szakaszát képezi éppen azért, mert a Jézusi magvetésnek itt volt a legbővebb aratása. Miután innen szakadtunk ki mindnyájan és Dentu-mahgaria népe is, akik a Pártus Birodalmi államvallást, a Jézusi hitet vallották és hitték az Úr Jézus, mint Mah-Gar-Ember-Fia - Népének történelmétől el nem választható.

Ő nem „csak" vallási tartalom, hanem Istenfiának lelkével Mah-Gar testet öltött valóságos ember, aki életével, beszédével, tanításával és Törvényével Népe történelmében a legfontosabb fejezeteket alkotta meg.

Ne felejtsétek el, hogy a júdai-kereszténység azzal okolta meg a júdai népnek más népek felett való uralmát és „kiválasztottságát", hogy a vérünkből lett Isten fiát zsidó-fajúnak tanította és hirdette.

Csakis Jézus Urunkkal sikerült annak a népnek részére, melyet az Úr „hazugnak és hamisnak" nevezett, a világ összes júdai-keresztény népei felett uralkodó „nemzetségi ideológiát" kialakítani.

De az Úr Jézus nem volt júdai. Ő a Mah-Gar népből született, a mah-gar nép vérével és testével járt emberként a földön, így hamisítás ez a judai ideológia.

Ö a miénk és akkor a Magyar Nemzetséghivatásra való rendelése nem lehet kétséges.

Minket - a Magyar Nemzetcsaládot - az Úr munkára választott ki. Magyar történelemmé tette azt a feladatot, amit adott nekünk és ez az Ő Törvényének hirdetése, tanítása és alkalmazása. Ezért nem hagyott minket elpusztulni annak ellenére, hogy megérdemeltük volna, hisz csatlakoztunk azokhoz, akik az Isten-Fiából, a Magyarok Istenéből „bűnbakot" csináltak és egyszerű „bűnbocsánati alanyként" használtuk Őt is és emlékét is.

Kezdjünk hát a munkához! A Magyar Nemzetcsalád Istenszolgálatának Szent Öntudatával tömörüljünk az Ő követésében. Fogjunk össze és Tudásunk hatalma majd megadja a Magyar Nemzetcsalád részére a SI-Hagyomány diadalát, - a „láthatatlan korona ékesítését", amely nekünk az Úr áldása, magunkra ébredésünk, Nemzetcsaládi erőnk, tudásunk és igazságunk glóriája és majdan az Ország is - a mi Földünk - a Kárpát-medence, amelyet Ő nekünk ígért és adott.

* * *

A Magyar Hitben való összeállásunkban vegyétek hát így át és tudatosítsátok magatokban a

PA-IDEOLÓGIA szent kötelességét,

a TE-HAGYOMÁNY igazságának iszonyú erejét

és a SI-HAGYOMÁNY tudáskincsének uralkodó hatalmát.

Ha ez a három összetevő a Magyar Népben tudatosul, akkor a Magyar Nemzetcsalád el van készítve hivatásának betöltésére, amit el kell végeznie. Ezzel a tökéletességgel pedig hivatásában visszanyeri ősi vezető szerepét korunk felfogása szerint. Tehát most nem a „szkíták királyi törzseként" vezet, hanem mint a Jézushitű nemzetcsaládok PA-TE-SI-je, az Úr Jézus által megerősített 5000 éves írás rendelkezése szerint indul az új ezer évre, az 5000 éves szentírást betöltve így:

„ÚR OLTÁRA VAGY TE - EMELD FEL A FEJED!"

* * *

Eddig az írás és ez nem egyszerű üzenet. Nem felhívás és nem tudományos felvilágosítás.

Ez a Magyarság SZENTÍRÁSA.