Felejthetetlen élmény, epikus esemény volt népünk vándorútja ázsiai ôshazánkból a Kárpátmedencébe. Évszázadokon keresztül énekekkel és mondákkal emlékeztek meg a visszatérők és leszármazottaik a félmilliónyi magyar felkészülésérôl, élményeirôl és a Kárpátokkal övezett ôsi föld visszanyerésérôl. 

Attila, a hun király Erdély a szkíták örököseivel, az Duna-Tisza közét és a Dráva-Száva területét Kárpát-medencei magyar és más népekkel együtt tartotta uralma alatt. Többször betört a nyugatrómai császársághoz tartozó Pannóniába is és később egész a Rajna vidékéig, Belgiumig el foglalta Európát legyőzve a burgundokat.

 A Magyar krónikák a sztyeppei, kaukázusi népvándorlásokat kivétel nélkül a keletrôl származó elnépesedés okának tartják. Ezek szerint az éhes és földet keresô népek háborúkat és torzsalkodásokat okoztak. Több földre, legelôre volt szükség, s az erôsebb nyomta a gyengébbet keletrôl nyugatra. Viszont ez nem szükségszerűen az egyetlen oka, hogy Magyar elôdeink útnak indultak, ahogy már ezt feljegyeztük. 

 Álmos népe tudatában volt a Kárpátmedence földjének dúsgazdag adottságairól, valamint a természetadta védôbástyáiról; s mint Attila utódjai, jogos hagyatékuknak tekintették azt. Amikor hun és avar testvéreink meghívása és azok nehéz sorsa és elnyomása is párosult a keleti kazár ellenszervezésekkel, nem tétováztak, és ôsi szittya szokás szerint vérszerzôdésssel bélyegezte a hét törzs népünk sorsát, és egy uralkodó alatti egyesülését. Álmos fejedelmet választották vezérül, hogy visszanyerjék Atilla hagyatékát. 

A honvisszafoglaló törzsek nevei:

1. MAGYAR
2. NYÉK
3. KÉRI
4. KESZI
5. TARJÁN
6. KÜRT-GYARMAT
7. JENÖ

Vezérei:
1. ÁLMOS
2. ELÖD
3. OND
4. KOND
5. TAS
6. HUBA
7. TÖHÖTÖM

Királyuk:
ÁRPÁD

Nem tudjuk biztosan, hogy minden esetben melyik vezér melyik törzs vezére volt, de tudjuk, hogy más törzsek is szegôdtek az eredeti héthez. Igy tudomásunk van három kabar törzsrôl, vagy más történészek szerint avar várkúnokról, akik KENDE kurszán vezér vezetésével (más néven KOND) csatlakoztak Álmoshoz. A kende volt a harmadik legfontossab főember a kazároknál. Igy a hét törzsből tíz lett és a csatlakozók nyelvjárása szerint tíz törzset jelentô "onogur" néven hívhatták szövetségüket, amibôl származik a másik népnevünk: a "hungár". Ez megmagyarázza, hogy miért hívnak minket nyugaton így, míg keleten sokan Magyarnak ismernek. Az eredeti hét törzsnév közül meg van négy a hátramaradt baskírok között,(6) akiket az oroszok "mozserjan", vagyis Magyar néven hívnak úgy, mint a korabeli krónikások. 

Béla király névtelen jegyzôje a Turul-mondánkban ismerteti, hogy Álmos 884 után gyôzte le és foglalta el a hét dombon épült KIEV városát. Érdemes megjegyezni, hogy Verdansky ("Ancient Russia", Yale University) orosz történész szerint Kiev városát a kazárok alapították,(7) de a késôbbi Levédia tanulmányában Álmosnak tulajdonította a város alapítását 840-ben. A kazárok egyideig a Magyarokkal egyűtt egy birodalmat alkottak a honfoglalás elôtt. A Kazár szintén rokon turáni nép volt. Továbbá, a város neve "követ" jelentett a turáni nyelvekben. (Köv=Kiev), és fontos kovácsoló és kereskedelmi központ volt. A viking Atlakvida és Hervarar regék megemlékeznek Kiev városáról, ahol szerintük húnok éltek. A honfoglalás után is több évszázadon keresztül erôs Magyar kapcsolata volt Kiev városának, és Magyar lakósai is voltak. Még Magyar szentje is van Magyar Mózes néven. A város környékén található sziklákon rovásírásokat is találtak, ami mutatja, hogy nem rövid ideig voltak Magyar uralom alatt. Anonymus szerint, Kievet elhagyva sok ajándékkal és katonailag megerôsödve folytatta útját Álmos és népe az új hon felé. 

Ladomér és Halics városaiért nem kellett vért ontani. Azok lakói megvendégelték Álmost és népét, majd utat építettek a hegyeken keresztül, hogy a Magyarok temérdek szekerükkel átkelhessenek a Kárpátok sűrű erdôségein. Ezekután Álmos népe megalapította MUNKÁCS várát, ahol felkészültek a nagy munkára: "Az ősi föld visszaszerzésére". Ung vára hosszú ostrom alá került, s lehetséges, hogy Álmos is ott vesztette életét, ugyanis ettől kezdve Árpád lett a király. 

A korabeli feljegyzések azt mutatják, hogy 892-ben a keleti frank császár Arnulf kérte és megkapta elödeink segítségét a morvák elleni küzdelemben (bajor évkönyvek). Később pedig az ellenkezője történt: a Magyarok a morvák oldalán semmisítették meg a frankokat ezen a vidéken. 

Őseink ezeket az ideiglenes katonai egyesüléseket használták fel arra, hogy megismerjék és gyengítsék ellenségeiket. Egyúttal jobban megismerték a Kárpátmedence és a Nyugat politikai viszonyait és hasznosították ezt az ismeretet a Kárpátmedencei testvérnépeink felszabadítására. Ez lehetővé tette az új félmilliónyi Magyar letelepítését, valamint az új nemzet elfogadását a nyugati népek tengerében. 

Igen fontos megemlíteni, hogy Árpád korában ősi testvérnépek lakták és uralták a Kárpátoktól keletre a Csendes-óceán partjáig Eurázsia nagy belső részeit, mintegy egységes lánculatot formálva a testvérnépek közt, s igy történetileg kimutathatók a szomszédos besenyôk, kúnok, úzok, újgurok, akiknek egy része a késôbbi századokban ugyancsak átjött a Kárpátmedencébe s egyik napról a másikra népünk szerves részeivé váltak. Abban az időben a szláv és iszlám harapófogó még nem választott el bennünket testvéreinktől. Ekkor népünk még nagyhatalomnak számított Eurázsia szerte, a Kelet még nem volt nemzetünk gondolatában egy negatív és ellenséges fogalom. 

A bolgár, és utána a frank-német támadások okozták a kárpát-medencei avar birodalom szétesését 750-850 között. A visszatérés korában a bolgár megszálló csapatok és telepesei szerves részévé váltak a Kárpátmedence keleti részének, beleértve Erdélyt, s délre le Görögországig a Fekete-tengerig. Megjelenésük jelentette a legnagyobb veszélyt a visszatérő Magyarjaink számára, ugyanis ők is hun fajta testvérnépek voltak, s ismerték és használták az ősi harcmodor előnyeit. A bolgárok ekkor még nem változtatták nyelvüket szláv nyelvre. A kárpád-medencei visszatérésünk korában a bolgárok már keresztények voltak. 

A görög császár Leó Gramatikusz 894-ben elküldte Szklérosz Nikétász nevű követét Árpád királyhoz és kérte szövetségét a bolgárok ellen, mivel azok megtámadták a görögöket, akik az arabokkal álltak hadilábon. Árpád két sereget küldött ellenük. Az egyiket Árpád fia Levente vezette, a másikat pedig Tas vezér. A görögök hajózták át a Magyar harcosokat a Dunán. Levente csapatai kezdetben szerencsésen legyôzték a bolgárokat, és az ország nagyrészét elfoglalták. A bolgárok felismerték a Magyar csapatok erejét és hamarosan békét kötöttek a görögökkel, akik cserbenhagyva új szövetségeseiket, ellenségeiket ráúszították a Magyar csapatokra. Levente csapata nagyrészével együtt életét vesztette ebben a hadjáratban. A veszteség ellenére a Magyar csapatok sokáig lekötötték a bolgárokat, és ezzel biztosították a többi Magyar visszatérő csapat szabad mozgását a Kárpátmedencén belűl. 

896-ban elkezdödött a Magyarság tömeges áramlata a Kárpát-Medence szívébe Árpád vezérlete alatt. Először a Kárpátmedence keleti részeit vették át, és csak később kellett Árpádnak legyőzni a Salán vezetése alatt álló egyesült bolgár és görög hadsereget az Alpár pusztán. Utána Töhötöm vezér Erdélyben verte le a bolgárokat. Huba vezér pedig a mai Délszlovákia területét nyerte meg gyors hadjárattal. Nyugatra terjeszkedtek és megverték a morvák fejedelmét is, akit a mai könyvek Szvatopluknak hívnak. Ezekről a terjeszkedésekről írnak a későbbi korokban írt krónikáink és beszélnek a szájról-szájra szálló mondáink is. 

898-ban Lombárdia királya, Berengár Magyar segédcsapatokat kért a Frank Birodalom ellen, de a következő évben már a Magyar csapatok támadták Lombardiát és legyőzték Berengárt saját otthonában. Az ezt követő korban összesen hét hadjáratot indítottak a Magyarok az itáliai félszigetre az Alpokon keresztül. Az elrablott avar kincseink vissza szerzése miatt. Az egyik alkalommal hajóhaddal támadták meg Velence városát, a velencei krónikák szerint. 

899-ben Arnulf, a frank uralkodó meghalt és birodalma meggyengült. Árpád kihasználta ezt az alkalmat és visszahívta a Magyar hadakat az itáliai félszigetről és kinyomták a frankokat a Dunántúlról is. Így 900-ban már az egész Kárpátmedence az új Magyar Birodalom részévé vált. 

Az első országgyűlést a Kárpátmedencében 902-ben Pusztaszeren hívták össze. Itt került sor a Kárpátmedence földjének felosztására, valamint az ősi törvények meghonosítására és az ott élő testvéri népek hivatalos egyesítésére az újonan jött testvérekkel. 

Árpád nagykirályunk 907-ben halt meg. Fia, Zsolt lett az új fejedelem. Valószínűleg 907-tôl 937-ig uralkodott. Zsolt uralkodása alatt az ellenséges népek határainkon való kívültartása volt a fô gond. Ezt úgy érte el, hogy szövetségeket kötött a nyugati uralkodókkal és szükség esetén hadjáratokat indított. A fejedelem tudatában volt, hogy a német birodalom egyesítése Magyarország függetlenségének legnagyobb veszélye s ezért a különbözô német hercegségeket támogatva állandó harci állapotot teremtett közöttük.