Juhász László

Az európai történetírás a parthusokat az ókori rómaiak és a görögök nézőpontjából ítéli meg a mai napig. Mi, magyarok és hunok azonban egykor a Parthus Birodalom szövetségében éltünk, és sok tekintetben kivettük részünket a birodalom építéséből, irányításából és védelméből. Sokkal reálisabb képet festenek a Parthus Birodalomról az iráni történészek!

A Parthus Birodalom az ő szemükben ugyan idegen uralom, de nem úgy, mint a görög hódítás, és úgy tekintenek a parthus korra, mint mikor egy szövetséges nép segítségével megszabadultak az elnyomástól.

Őstörténeti áttekintő

* A Kárpát-medence legrégibb emberlelete a vértesszőllősi tarkócsont és lábnyom 450 ezer éves.
* A Lambrecht Kálmán barlang lakói 150, a Subalyuk barlang alsó rétegéé 130 ezer évvel ezelőtt éltek.
* A tatai hőforrások melletti tábor kora 33 ezer év, az érdi medvevadász telepé 50 ezer és 35 ezer év közötti. E helyek lakóinak zsákmányállatai főként mamut, rénszarvas, vadló. Fejlett, gondosan kivitelezett kőszerszámokat használtak, bőrökből készült ruhákat viseltek.

A mézsör, ez a túlérett mézből készülő, borszerű ital már a történelem előtti időkben ismert volt.

Az igazi mézser magas alkoholtartalmú és érdekes hatása van: aki sokat iszik belőle, nem bír felállni, de az agya tiszta marad.

Mézsert, mézmárczot és mézes zsendicét kóstolhattak a Debreceni Mézeskalács Fesztivál látogatói

Dr. Kántor Dezsőné mézeskalácskészítő népi iparművész 22 éven át kutatja  a mézsör történetét és több ezer éves receptjét.

Nimrod álma

fordította: Ninahakuddu

Előzmények összefoglalása az elbeszélésből: Abraham születésekor a mágusok egy nagy és fényes csillagot láttak emelkedni a keleti égbolton, ami felemésztett vagy felfalt négy csillagot az ég négy sarkából. A mágusok azt mondták, hogy ez a jel az újszülötthöz kapcsolódik, ha felnő gyümölcsöző lesz és nagyon növekszik hatalomban és emelkedésben és az ő leszármazottai fogják lerombolni Nimrod királyságát és megszállni annak földjét.

A pápa nagyon kedvezően fogadta a kérelmet, tudjuk azt is, hogy a levélben megnevezett Mancasole Tamás domonkos szerzetest nem sokkal előbb, 1329 augusztusában szentelte a pápa Szamarkand püspökévé. Ő azután a következő év áprilisában kelt útra, hogy fölkeresse Gyeretyán fejedelmet és segítségével megszervezze a püspökséget.

Bizonyára jól megértették egymást, hiszen a pápa úgy fogalmazott: "kijelöljük . . . Tamás szamarkandi püspököt, akit ti ismertek." Ebből a félmondatból még arra a következtetésre is juthatunk, hogy, - mivel az határozottan Tamás testvér és Jeretann egy korábbi találkozására utal - Gyeretyán Mancasole Tamást kérte meg, hogy találkozásukat követően vigye el levelét a pápának.

Volt egykor egy nagyszerű város a Kuma folyó mellett, úgy hívták, Madzsar.  A Kuma folyó két oldalán elterülő egykori országot régi utazók, pápai bullák, történetírók, földrajz-tudósok Kummagyaria névvel illették.

Történelmünknek ismert alakja Juliánusz domonkos barát, aki IV. Béla királyunk megbízásából 1235-36-ban nekivágott Ázsia pusztáinak, és ott megtalálta magyar véreinket abban az uralvidéki Magna Hungáriában, amelyet addig a legtöbb nyugati és hazai krónika megemlített ugyan, de csak annyit tudtak róla, hogy valahol a Meótisz ingoványain túl, Európa és Ázsia határán fekszik.

Bendefy László a kaukázusi magyarságról szóló könyvéből (A magyarság kaukázusi őshazája) értesültünk először arról, hogy a középkorban állt egy csodás város a Kuma-folyó partján, melyet Madzsarnak neveztek. A településről sok korabeli beszámoló készült, majd a város újrafelfedezése után külföldi kutatók járták be a vidéket.

Magyarok a Kaukázusban

A mi finnugrászaink folyamatosan el akarják hallgatni azt, hogy a Kaukázus térségben élt magyarság hosszú ideig fennmaradt és virágzó kultúrát teremtetett.

Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint észak- és észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (Tudni való, hogy Buddha nevében a "h"-t sem az indusok, sem az angolok nem ejtik. Ezt mi a németektől vettük át - helytelenül. Helyes kiejtése tehát: Buda.)

Buddha korában (i. e. 6. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a "sáka" néven nevezték magukat.

Csoma sírja Dardzsilingben

Csoma Sándort az Isten oly nagy ésszel áldotta meg, hogy ő a legnehezebb nyelvet huszonnégy óra alatt meg tudta tanulni. Tizenkét éves korában elindult utazni.

Utazás közben egy jó király udvarába vetődött, az első napon nem beszélhetett senkivel, mert a király udvarában nem tudott senki magyarul. Csoma még azon éjjel megtanulá a király cselédjeitől az ország nyelvét, s a következő napon folyvást beszélt a királlyal, ki ezen annyira megörült, hogy Csomának azonnal egy aranyos könyvet ajándékoza.