A fehér hunok indiai hódításait általában nem értékeli jóindulattal az indiai történetírás, még az egyes régi indiai források sem.  Bizonyos szempontból érthetõ ez, hiszen a fehér hunok hódítók voltak a  Kr.u. 5-ik- 6-ik században és bátor, harcias, de kegyetlen terület-szerzésük nem tetszett a leigázottaknak. Ezért hajlamosak minda mai napig nomád barbároknak nevezni õket, elfelejtkezvén arról, hogy valaha az árják is kegyetlenül foglalták és pusztították el a náluknál akkor sokkal fejlettebb Indus völgyi civilizációt.

fordította: Ninahakuddu

(Forrás: Samuel Noah Kramer és John Meier: Enki mítosza, A fortélyos Isten.)

Az Enuma Elis, a babiloni teremtés mítosz kifejti hogyan jött létre és szabályozták be a természeti jelenségeket és társadalmi intézményeket a Földön.

Egy korai sumér forrásban viszont a történet más - minden Enki isten által jött létre, - az okos mester, aki uralkodik az életadó édesvízek felett, a mesterségek és művészetek, a mágia és bölcsesség pártfogója.

A sumér építészet jellemzői: (Mesterséges) Magaslat tetejére épít, ovális fallal veszi körül, az építmények napon szárított, vagy égetett agyagtéglából épült falait pilaszterek (falisávok) tagolják. A függőlegesen tagolt falfelületeket a fekete-fehér-vörös színek kontrasztjával ékesítik. Geometrikus mintákkal díszít. Az épületegyüttesek négyzetes alaprajzú udvar körül helyezkednek el.

Kezdetben a kor szinte mindenben utánzott valamit és valami korábbinak a látszatát akarta fenntartani: többek között a későbbiekben megszűnt tektonikus (=logikusan felépített szerkezeti rendszer, mely az építészeti elemek erőfelvételére/terhelésére és levezetésére szolgáltak) felépítési rendszert és a maradandó anyagból, kőből való megépítés illúzióját.

Sumér legfontosabb gazdasági, politikai és jogi egysége a városállam volt. Sumér valamennyi városa valamilyen folyó vagy főcsatorna partján épült.

Legfontosabb városállamai: Eridu, Ur, Uruk, Nibru (akkádul Nippur), Lagas, Larsza, Surripak.
Nibru volt talán legszebb közülük. A városok élén az enszi, később a lugal állt, mint helyi uralkodó.

A városoknak más-más védőistene volt, ő volt a város főistene. A városállamok önálló identitását a főistenük temploma és annak kultusza fejezte ki.

Uruk városa kettős rendszerű fallal volt körülkerítve, a belső fal vastagsága meghaladta az 5 métert, a falakat mintegy 900!!?? félkör alakú bástyával erősítették meg, és mindössze két kapuval törték át. Az egyik a kikötőre nyílt. A város az Eufrátesz egy kanyarulatában helyezkedett el, területe mintegy 7,2 négyzetkilométer volt, valamivel kisebb mint Budapest XIX.kerülete, Kispest. (Mellékeltem egy térképet, hogy arányaiban láthassuk. A pirossal jelölt terület Kispest.)

A sokat emlegetett Gilgames Uruk egyik (valóban létező) királya volt, a királylista szerint 126 évig uralkodott.

Ma néhányat egy-egy azonos nevű község nevében láthatunk viszont. Régi magyar szokás szerint ugyanis az alapító vevén nevezték el az általa alapított községet. Ilyen Devecser, Lelle, Abád, Abony, Ecser, Csobánka stb. de ilyen településnév Árpád és Nimród is Mezopotámia területén. Tehát nem feltétlenül a Kárpát-medencében kell keresgélnünk...

-- A --

ABA    tr apa G, EtSz -- Paternus (nov. 12.)

ABÁD ua. -- Paternus (nov. 12.)

ABONY          ua.

A korai kereszténység igaz történetét nem lehet megírni a Pártus Birodalom politikai és vallási körülményeinek alapos ismerete nélkül. Ugyanis:

1.) A Pártus Birodalom - helyesebben - a Pártus Monarchia Kr. e. 256-tól Kr. u. 326-ig, a mai Irak és Irán területét töltötte be és időlegesen a mai Palesztina és Szíria is hozzátartozott.

2.) Jézus tanítványai - az Apostolok - mind „Keleten", Ázsiában - tehát itt, a Pártus Monarchia területén - hirdették Jézus Urunk igéjét.

Az ősmagyar történelem a kezdetektől a Szent Istvánig tartó korszakot jelenti, hiszen akkor minden megváltozott.

 "Az ősi Kitus királyság az egyenlítő alatt van, az első fok magasságától a második fokig, a 80 és 82 párisi hosszúsági fokok között, mely terület négyszöget képez: Keletről Nyugatra 50 mérföld. Az ország legnagyobb része hegyvidék; az Andok két hegylánca között van. Éghajlata a legkedvezőbb az összes termények számára. Ezt népesítette be a legrégibb őskorban a Kitus nemzet. Nem tudjuk, hogy a törzseket miként hívták. A régi időkben nem ismerték az »o« hangot és helyette mindig az »u«-t használták.