Uruk városa kettős rendszerű fallal volt körülkerítve, a belső fal vastagsága meghaladta az 5 métert, a falakat mintegy 900!!?? félkör alakú bástyával erősítették meg, és mindössze két kapuval törték át. Az egyik a kikötőre nyílt. A város az Eufrátesz egy kanyarulatában helyezkedett el, területe mintegy 7,2 négyzetkilométer volt, valamivel kisebb mint Budapest XIX.kerülete, Kispest. (Mellékeltem egy térképet, hogy arányaiban láthassuk. A pirossal jelölt terület Kispest.)

A sokat emlegetett Gilgames Uruk egyik (valóban létező) királya volt, a királylista szerint 126 évig uralkodott. A róla szóló sumér legendákat, történeteket fűzték egységes egészbe a ma Gilgames eposz címen ismert alkotásban.(ie.1900-i.e.1800).

Nibru (akkádul Nippur) védőistene: Enlil és Ningirszu/Ninurta
Nibru elsősorban a tudományok központja volt, Enlil templomát Ékurnak (az Ország háza) hívták.
Nibru zikkuratujának neve: Dúranki ("Ég és Föld kapcsa").

Enlil mellett fia, Ninurta volt a város másik védőisten volt. Temploma: Éninnu. Jelentése: "Az Ötven Háza" Ninurta később a harcias hódító népek, különösen az asszírok egyik legfontosabb istensége lett. A hős harcos, az igazság és az Ország védelmezője a Hősök Kapuján át fogadta látogatóit szentélyében.
Nibru város templomkerületét "Uzumua/Uzuma"nak nevezték.

Nibrut is mesterséges dombra építették, napjainkban a sikságból 20 méter magasan emelkedik ki. Nibruban is voltak jóshelyek. Nibru területéről előkerült egy ékírásos térkép, mely a város fő építményeinek helyét jelöli, kb. i.e.2. évezredből.

Surripak védőistene: Szud, Niszaba gabonaistennő lánya,
szintén gabonaistennő. Nevének jelzője: "a levegőég úrnője". Hívták Ninlilnek is. Enlil felesége. Szentélyének neve: Émah ("A Fenséges Ház(a)")

A sumér királylista szerint A Vízözön előtti korból az öt sumér városból Surripak az utolsó, ahol az égből alászállt királyság székelt.

Surripakban az ásatások során nagy mennyiségű ősi sumér szöveget találtak, melyek egyenlőre megfejtetlenek.

Lagas védőistene: Ninurta - temploma: É-Nínnu.
Szentélyébe a Hősök Kapuján át lehetett bejutni.
A városállamhoz tartozott még egy kisebb, délre fekvő város, Nina is.

Umma városállammal sokat háborúztak.

Lagas városának területén találták meg több darabban az egyik leghíresebb sumér reliefet, a Keselyű-sztélét.

A sztélé Éannatum lagasi uralkodónak Umma város feletti győzelmét örökíti meg. A feliratban a király maga meséli el, hogy álmában megjelent Ninurta (Ningirszu) isten és győzelmet ígért neki.

(Érdekes, hogy ez a történet mennyire hasonlít Nagy Konstantinus álmára, akinek álmában a Khi-ró jel jelent meg, majd egy hangot hallott, amely győzelmet ígért neki a jel védelme alatt.)

A sztélén a lándzsájukat előreszegező katonák az ellenség ruhátlan tetemein gázolnak át, a többi töredéken a csata jelenetei látható, valamint Ningirszu isten egy sassal amely karmai között a legyőzött ellenséget gúzsbakötő hálót tartja.

Larsza védőistene: Utu (Samas akkádul) napisten.
Szentélye az Ébabba/Ébabbar ("A Ragyogás Háza") zikkuratu volt.
Uruktól keletre, mintegy 25 km-re található.

Csatornázás:

Az egyik legjellegzetesebb tevékenységük. A sumérok mezőgazdasági tevékenysége nem egyszerűen azt jelentette, hogy a folyóktól ástak néhány árkot és locsoltak, amikor kedvük tartotta. Előfordult, hogy évente háromszor is arattak. Mindez fejlett és szervezett csatornázási feladatokat igényelt ezen a forró, esőhiányos vidéken.

Csatornázó- és öntözőtevékenységük rendkívül fejlett volt. Gátakat raktak, mérnöki precizitással csatornákat ástak, mégpedig úgy, hogy később továbbfejleszthetők legyenek. Vízállás-jelző állomásokat állítottak fel, központilag szabták meg a kiosztható vízmennyiséget. Minden egyes földparcella azonos méretű zsiliprendszeren át kapta a vizet a föld nagyságához mért időn át, amit hivatalnok mért órával.

A kiosztható vízmennyiséget egy központi hivatal számította ki a vízállás alapján. A töltéseken utakat építettek ki, hidak vezettek át a csatornákon és mindezeket karbantartották. A legnagyobb csatornák fenekét burkolták. A városokban nem volt ritka, hogy a templomkerülethez nyilvános fürdőmedence tartozott.

A csatornákból vízkerék, emelőgép juttatta az árkokba a vizet. A lisztet a csatornák menti malmokban őrülték meg. (Sajnos a csatornák mentén a megemelkedett talajvízszint elősegíti a szikesedést. Napjainkra a mezopotámiai alföldnek több mint a fele elszikesedett terület.)

Sumér Kereskedelem:

Fizetőeszköznek egymás között nemesfémet használtak.
A környező népekkel kereskedve elsősorban gabonával és élelmiszerrel fizettek.
Meghatározták egy árpaszem átlagos súlyát is, hogy milyen mérleggel mértek ma már nem tudjuk, de a legkisebb súlymérték a "se" volt, ami egyetlen árpaszem átlagos súlya volt. A "gin" ennek a 180-szorosa (ez picit kevesebb volt mint 1 dekagramm), a "mana" a ginnek a 60-szorosa volt, ez picit több mint ma a fél kilogramm.

Előfordult, hogy a környező népek nem akartak kereskedni a sumérokkal (gazdasági embergót vezettek be ellenük), talán azért, mert féltek a hatalmuktól és nem akarták tovább erősíteni az amúgy is erős sumérokat, talán csak irigységből, vagy megakarták őrizni elszigeteltségüket. Végül Sumér valahogy mindig rávette őket a kereskedésre. Mindenekelőtt a fát, az ércet, és a drágaköveket kellett importálniuk.

Az obszidiánt Anatóliából importálták és az örmény hegyvidékről.
A bitument vagy szurkot a kőolaj bányászatból nyerték. A szurkot szigetelésre, építkezésnél, útépítésnél használták. Főleg az Eufrátesz mentén, és északon, Kurdisztánban bányászták, onnan szállították a kereskedők délre.

A Sumér Királylista:

Ékírásos forrás, mely a sumér uralkodókat az ősidőktől az iszini dinasztia végéig (kr.e.1817) sorolja fel.

Királylistának nevezik a királyoknak azokat a felsorolásait, melyekben uralkodási éveik számát is feltüntették.

A legrégebbi ilyenfajta listát Elő-Ázsiában találták, egy négyszögletes, mintegy 20,5 cm magas kőhasáb, melyen mindazok a mitikus uralkodók fel vannak tüntetve, akik a világ teremtése és az özönvíz között uralkodtak.

Ezt a listát a WB444 jelzéssel, óbabiloni királylistaként tartják számon a kutatók.

Az eredeti királylistát az oxfordi Ashmolean múzeumban őrzik (AN1923.444). A következő linken tekintheted meg:

http://www.ashmolean.org

Ugyanerről az oldalról elindulva a hasáb négy oldaláról és magáról a hasábról olvashatunk ezen a linken,
Királylist - négy oldala

valamint ősi közel-keleti terrakotta szoborkatalógusban lapozgathatunk itt:
Szoborkatalógus - Ashmolean

A sumér királylista eredeti változata feltehetően ősrégi, a megtalált lista a másolatok másolatának a másolata lehet.

A sumér királylistát valószínűleg a III. Uri dinasztia alatt (akkád dinasztia volt) (i.e. 2100 körül) egészítették ki, később még újabb uralkodókkal bővült a lista. (Különböző fordításokban az uralkodási évek száma eltérő, nem egységes.)
Nagyon valószínű, hogy a lista kibővítését a lineáris történelemszemlélet jegyébe végezték, és vele igényüket fejezték ki Mezopotámia egyesítésére, a sumér királyok egyenesági leszármazottainak tekintve magukat.

A királylista szerint a királyság egyik sumér városból a másikba vándorolt. A királyokat Vízözön előttiekre és Vízözön utániakra osztja.

A sumér királylista szerint az özönvíz előtt 8 király uralkodott, mindegyik hihetetlenül hosszú ideig. Ezek a hosszú uralkodási szakaszok még a Vízözön utáni két dinasztiánál, Uruk és Kish királyainál is megjelentek.

"Amikor a királyság az égből leszállott,
Eriduban lett a királyság.
Eriduban Alulim volt király,
28 800 évig uralkodott.
Alalgar 36 000 évig uralkodott.
Ketten királyok 64 800 évig uralkodtak.
Eridu királysága megdőlt,
a Királyság Badtibirára szállt át.
Badtibirában Enmenluanna
43 200 évig uralkodott,
Enmengalanna pedig
28 800 évig uralkodott,
Dumuzi isten pedig, a pásztor,
36 000 évig uralkodott."
(M.Hegyi Márton fordítása)

Az összes Vízözön előtti királyság felsorolása saját fordításban:

"Miután a királyság leszállt a mennyből, a királyság Eriduban volt.
Eriduban Alulim lett királlyá; 28 800 évig uralkodott.
Alalgar (Alaljar) uralkodott 36 000 évig.
A két király uralkodott 64 800 évig.
Akkor Eridu elbukott és a királyság Bad Tibirához került. (a királyságot Bad Tibira szerezte meg?)(a királyság Bad Tibirát választotta?) (Egyáltalán nem mindegy, de több módon lehet fordítani.)

Bad Tibirában Enmenluanna (En-men-lu-ana) uralkodott 43 200 évig.
Enmengalanna (En-men-gal-ana) uralkodott 28 800 évig.
Dumuzi, a pásztor uralkodott 36 000 évig.
A három király uralkodott 108 000 évig.
Majd Bad-Tibira elbukott és a királyság Larakhoz került.
Larakban En-sipa-zi-anna (En-sipad-zid-ana) uralkodott 28 800 évig.
Egy király uralkodott 28 800 évig.

Aztán Larak elbukott és a királyság Zimbirhez került.
Zimbirben Meduranki (En-men-dur-ana) lett királlyá, uralkodott 21 000 évig.
Egy király uralkodott 21 000 évig.
Akkor Zimbir elbukott és a királyság Surripakhoz került.
Surripakban Ubur-tutu (Ubura-Tutu) lett királlyá, 18 600 évig uralkodott.
Egy király uralkodott 18 600 évig.
Öt városban nyolc király, ők uralkodtak 241 200 évig.
Aztán a Vízözön átsöpört."

Az öt Vízözön előtti város, ahol a királyság székelt és a vízözön előtti királyok neve:

Eridu
1. Alulim 28 800 évig uralkodott
2. Alalgar: 36 000 év.

Bad-Tibira (Védőistenei: Inanna és Dumuzi) Bad-Tibira helye bizonytalan, valahol talán Umma mellett lehetett.
3. Enmenluanna (Ammilu'ann) 43 200 év
4. Enmengalanna 28 800 évig
5. Dumuzi 36 000 év

Larak
Helyileg nem beazonosított.
6. En-sipa-zi-anna 13 800 év

Zimbir (Sippar)
"Madárváros". Ma Sipparként említik. Valószínűtlen, hogy jól azonosították be az Eufrátesz mentén, Babilontól északra 60 km-re. A város védőistenei voltak: Utu és Istár (Anunit, mint akkád harci istennő). Egyesek szerint azonos az ótestementumban említett asszír várossal, Sefárvaimmal. (Királyok II. Könyve 17:24)
7. Meduranki 7 200 év

Surripak, Surrupak, a város Ninlilnek (Szud) volt szentelve. Nippurtól délre helyezkedett el, nagyon valószínű, hogy az Eufrátesz mentén.
8. Udar-tutu/Ubar-tutu/Ubur-tutu 36 000 évig, (más változatban 18 600 évig) a Vízözönig uralkodott.

A teljes Sumér királylista a wikipédián.

Irodalom:

Rákos Sándor - Komoróczy Géza: Agyagtáblák üzenete

Szabó György: Mitológiai kislexikon

Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története

Magyar Nagylexikon

Varga Domokos: Ős Napkelet

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

Sain Márton: Matematikatörténeti ABC

Platón: Timaiosz, Kritiasz

A. Rükl: A világűr képes atlasza

Ceram: A hettiták regénye

Noblecourt: Sumér és akkád művészet

Az oldalon található képanyag legnagyobb része ugyanezen könyvekből származik.

Szerkesztette: Ninahakuddu