Sumér legfontosabb gazdasági, politikai és jogi egysége a városállam volt. Sumér valamennyi városa valamilyen folyó vagy főcsatorna partján épült.

Legfontosabb városállamai: Eridu, Ur, Uruk, Nibru (akkádul Nippur), Lagas, Larsza, Surripak.
Nibru volt talán legszebb közülük. A városok élén az enszi, később a lugal állt, mint helyi uralkodó.

A városoknak más-más védőistene volt, ő volt a város főistene. A városállamok önálló identitását a főistenük temploma és annak kultusza fejezte ki.

Társadalmi berendezkedésükre jellemző volt a főpapi és királyi hatalom különválasztása, később a páteszi (pátesz) személyében ez jobban összefonódott. Elsősorban védelemre és nem hódításra rendezkedtek be. Városaikat fallal kerítették körül, tornyokkal erősítették. A városfal a politikai önállóságot (is) jelképezte.
A sumér kultúra hanyatlásától, a hódítások utáni korszaktól ismerték az adósrabszolgaság formáját. A szolgák jelet viseltek testükön. (homlokukon?)

Eridu város védőistene: Enki/Éa volt, a Nagy Varázsló.
Eridu a varázslás székhelye, a hatékony ráolvasások hazája.

Mikor a királyság alászállt az égből Eriduban volt először a székhelye. Eridu mesterséges dombra épült város volt, csakúgy, mint az ősi sumér városok mindegyike. Sumér első királya Alulim, aki 28 000 évig uralkodott. Őt Alalgar követte, és 36 000 éven keresztül uralkodott. Enki szentélye minden történelmi korszakban nagy becsben állt, mindig újjáépítették. Enki templomában halmaszkos papok végezték a szertartást, cipót és halat áldozva az istennek. Zikkuratuja és két palotaépülete is volt.

Eridu papjai ismerték az oldó- és kötőigéket, és rendszeresen használták rontás ellen. Rontás előmozdítására használtak viaszbábokat is. Az elátkozottság csomója volt valakin, ha úgy érezte, hogy rontás van rajta. A csomó kioldása a rosszsorstól/rontástól való megszabadulást jelentette.
Átokmondásért és átkok levételéért mentek Eriduba a zarándokok. Az eridui átok volt a legfélelmetesebb kötés.

A mágikus szertartások egyik eszköze a dob és a dobverő volt.

Enki papjai mellett Eriduban Nina istennő szentélyében (Émašgi) papnői álomfejtéssel foglalkoztak.

Eridu valami másban is fontos szerepet töltött be, hogy miben és miért az ugyancsak homályos, de rejtélyes utalás történik rá a Gilgames c. eposzban Enkidu siratásakor: "Sirassanak a hírvivők, kik Eridba futottak neveddel!"

Eriduban a 20. század első felében 18 építészeti réteget tártak fel a régészek, 18 egymásra épült szentély romjait találták meg, és ez egyedülálló a régészet történetében. Ez a 18. szentély a mai napig a világ legrégebbi ismert szentélye. Olyan templomszerkezetet sikerült rekonstruálni, melynek egyszerű alaprajza már tartalmazza mindazokat az elemeket, melyek az évezredek folyamán napjainkig nyomon követhetők. A bejárati ajtó egy hajóból nyílik, melynek végén a négyzetes alaprajzú szentélyben áll az istenség oltára. Sumér jellegzetesség azonban, hogy az áldozati asztal a templomhajóban áll.

Eridu városfalait Agedei Sarrukín (i.e.2334-i.e.2279) romboltatta le. Eridu vezető szerepét Ur vette át.

Ur védőistene: Nanna/Nannar/Szín Holdisten.
A jósjelek megfejtésének titkát Nannar tanította, ezért a legfőbb jóshely Urban volt.

A jóst "kérdező"-nek hívták.

Igazlátónak nevezték, aki a bemutatott áldozatokban keresett magyarázatot. A Titkok Helye - így nevezték azt a helyet, ahol igénybe lehetett venni a szolgálatait.

Beszélgető ember - a holtakat faggatta egy-egy ügyben.

A város fénykorában hasonló szerepet töltött be mint Babilon a jóval későbbi időkben. Egészen a Káldeus korig gondozták, kiegészítették, lakták hírneves épületeit.

Ur tengeri kikötőváros volt, az Eufrátesz torkolatánál feküdt.
A várost vörös színű mesterséges dombra telepítették, így környezetéből messze kiemelkedett.
A folyó nagy ívet vető öblébe feküdt, köréje csatornarendszert vontak.
Két kikötője is volt, egy Nyugatra, egy pedig Keletre.

A város felső harmadának közepét foglalta el a négyszög alakú formába zárt falakkal körülvett vallási, uralkodói és közigazgatási környezet, ennek két oldalán volt a két kikötő.
A lakónegyedek főleg a déli részt foglalták el, szabálytalan utcarendszerrel.

A városközpont északi részén helyezkedett el Nannar holdisten zikkuratuja. A holdisten temploma a temenu nevezetű udvarban emelkedett, melyet térüreges falazat vett körül. Temenu-nak hívták a fallal körülkerített szent kerületet, templomkerületet avagy a kultikus központot. Szentélyt, kincsesházakat, fogadóépületeket foglalt magába az egyébként nyílt térség. Területe sérthetetlen volt, fegyverrel tilos volt megközelíteni.

A zikkuratutól északra helyezkedett el Nannar földi temploma (az égi szentély (zikkuratu) tükörképe.)
A zikkuratutól keletre volt Nannar díszudvara, egyik sarkában foglalt helyet a gigunu, másik oldalán volt a törvénykezés, és gyűlésezés helye.
Az udvart is monumentális térüreges falazat vette körül, két bejárattal, két-két szemenéző kapuval, szimmetrikus térrendet jelölve ki.

A zikkuratuval szemben délen Ningal úrnő temploma emelkedett.
Díszudvar egészítette ki a templomot , mellette raktárépülettel.

Ezektől kicsit távolabb, eltérő tájolással emelkedett a királyi palotaegyüttes.

Ennek szomszédságában találták meg az ún. királysírokat, benne emberáldozatra utaló jelekkel. A királysírok tömegsír képét mutatták. Találtak olyan sírt, ahol 68 nőt és még több férfit temettek az uralkodóval egy sírba. Ez annál is meglepőbb, mert semmilyen utalás nem történik arra, hogy a király halálakor emberáldozatot hoztak volna.
Sem a sírépítészet, sem az emberáldozat nem tartozott meghatározó módon a sumér építészethez, ezért a lelet minden szempontból kivételnek számít.

Uruk védőistene: Anu és Innin
Inninnek, avagy Istárnak később Ninivében és Babilonban is hatalmas kultusza volt Mardukkal együtt.

Anu temploma a Fehértemplom több mint 12 méter magas mesterséges dombra épült. Inanna templomának fekete-fehér-vörös mészkőszögekkel diszített falai mértani mintát rajzoltak ki. Inanna mellékneve más vidékeken gyakran "Urkittu" vagyis uruki.
Az Anu-Inanna templomnegyed neve: Éanna.