Egy nép ételkultúrája éppúgy hozzá tartozik, mint néprajza, zenevilága, hitvilága, nyelve vagy testalkata. Kövi Pál írja. "A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában".

A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk.

Sumer anyagtáblára rótt jelek formájában találta Dr. Borbula Ida sumerológusunk az alábbi himnuszt, melyet minden bizonnyal a legrégebbi magyar himnusznak tekinthetünk. Ő ültette át latin írásra, melynek szövege a következő:

„Országok országa, törvénytudás népe,

Napkelet s nyugat közt a világnak fénye.

Nagy a te nemzeted, nagy a te végzeted,

Oly messze-magasztos, hogy fel sem érheted;

Mint a magas menny s ég, szíved mérhetetlen,

Életed gyökere szent és sérthetetlen.

Az ősi belső-ázsiai vallási világkép a magyar nép mentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokások körében. Maga a "mitológia" szó eredeti jelentése "titkos beszéd" volt, olyan dolgokra vonatkozott, amelyeket az ember nem tudott kifejezni. Származtatott jelentése "hitrege", amely a hajdanvolt hitvilágába enged bepillantani; az Isten, az ember, a lét kérdéseire keres magyarázatot. Soha nem légből kapott dolgok ezek, hanem egy titokzatos ismeretanyag, amelyet beláthatatlan időkön keresztül apáról fiúra adtak át egymásnak őseink.

A rokonnépeknél való analógiák kutatása azért olyan fontos, mert a mitológia olyan, mint egy nyelv, melynek hasonlósága minden különbözősége ellenére is rokon eredetre mutat.

Első tábla

Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem az isteneknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet -
Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut.
Teltek az idők, múltak az idők
s e kettőt még dicsőbben követé
Ansar isten s Kisar istennő.

Amint a Szentírás és a szent tanítók mondják – "a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak, aki a vízözön után az ötvennyolcadik évben – mint a keleti népekről szóló krónikában Szent Sigilbertus antiochiai püspök elbeszéli – Evilat földjére ment a feleségétől, Enétől Magort és Hunort nemzette, akikről a magyarokat és a hunokat elnevezték”

Viszont nem Nimród Jáfet fia, hanem Ménrót.

Nimród a Biblia szerint egy egész más helyen élő és más családfával rendelkező népi vezető volt:

 A Bibliában Nimród nevénél más leszármazási családfa szerepel mint Kézai Simonnál (Mózes I.

Ménrót a magyar mondákban a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród név eredeti alakja. Ménrót vagy Menróth = Mennyei-Napisten-országának-fejedelme ősmagyar nyelven.

A Nimród már a Ménrót név későbbi, a szemita asszír kultúra által "asszírosított" névváltozata. Vaskúti T. István kutatásai szerint a Ménrót - Nimród nevek esetén az ősmagyar nyelvből átvett fogalommal állunk szemben. Mégpedig az ősi MENRÓTH (vagy MÉNRÓT) babiloni magyar fejedelmi névből képezte a Mezopotámiában kialakuló asszír nyelv a Nimród király legendáját.

A legtöbb ősi vallás, hit egyik legalapvetőbb ünnepe a téli napforduló, a Nap "visszatérése". Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, innentől egészen a nyári napfordulóig növekszik a nappalok időtartama. A fény újjászületése őseink által is nagyra tartott ünnep volt. A mai világ átlag embere már nem érzi ennek a napnak a valódi jelentőségét, látják a jelképeket, de nem értik őket, mert az évszázadok során kiforgatták azokat igaz jelentésükből.

Nézd e földet, nézd, a tiéd
Most rátaláltál ismét
Nézd, hogy sarjad zöld, puha fű
És nézd, a hűs víz mily kék
Pár száz év, amit elpazaroltál
Pár perc még, kikötünk, anyaország!
Sok a völgy, sok a rét, csupa szín,
Csupa mesebeli táj és hófehér ház

Tűzd ki zászlód, új ez a föld
Hol tiszta csend szól hozzád
Ősi ünnep, kétezer év
Mint ismerős néz itt rád
Mást vártál, hisz a pénz szaga szédít
Más boltív, mit e kor hite épít
Autók, rohanás, robogás,
De ha dübörög a föld, majd elcsitul mind.

A Perzsa Királyi Út egy ókori főútvonal volt, amit Nagy Dareiosz perzsa nagykirály építtetett az i. e. 5. században. Dareiosz azért építtette az utat, hogy lehetővé tegye a gyors kommunikációt Szuza és Szardeisz között a hatalmas birodalmon keresztül.

A futárok hét nap alatt tudták megtenni a 2699 kilométeres távolságot. Az ókori görög történész, Hérodotosz ezt írta: "Nincs semmi a világon, ami gyorsabban haladna, mint a perzsa futárok." Hérodotosz dicsérete – "Sem hó, sem eső, sem hőség, sem éjszakai sötétség nem gátolja meg őket, hogy a leggyorsabban teljesítsék feladatukat." – inspirálja a postai szállítók nem hivatalos mottóját.