A Turul az árpád nemzetség mitikus őse, a magyarság eredetmondáinak totemisztikus alakja. Sokan, sokféle valós fajjal azonosították már a koronával ábrázolt ragadozó madarat, de biztosat nem tudunk. Volt sas, ölyv, karvaly, héja és különböző sólymok. Itt és most a kerecsen sólyom mellett érvelünk méghozzá úgy, hogy a történelmi szövegeket összehasonlítjuk a ma élő madár szokásaival.

Elvezetett az új hazába

Egy kevésbé ismert legenda szerint egy időben óriási fekete sasok tizedelték a Levédiában élő magyarok állatait. A marhát is könnyű szerrel elragadták, a pásztorok, de még a harcosok is tehetetlenek voltak. Már-már úgy tűnt, mindent elveszítenek. Ekkor azonban magasan a köröző sasok felett megjelent a Turul és irtózatos erővel vágott közéjük. Az egyik holtan bukott a földre, a többi elmenekült.

A magyarokhoz szólt eztán, hogy kövessék a röptét, míg el nem tűnik a szemük elől, elvezeti őket egy új hazába. Nyugat felé indultak, a Kárpát-medencébe. A későbbi Magyarország nyugati határán a madár a magasba emelkedett és valóban végleg eltűnt az emberek elől.

A puszták madara

Hogyan értelmezi mindezt a madarász? A sólymok híres vadásztaktikája, hogy a magasból, zuhanórepülésben, gyorsaságukat és a meglepetés erejét felhasználva támadnak prédájukra. A vándor sólyom támadás közben akár 300 km/órás sebességre is képes felgyorsulni. Gyakran elveszi más madarak prédáját, és egyik sólyomfaj sem rak fészket. Más madaraktól veszi el: még a hatalmas sasokat is „elveri” a fészkükről, ha arra van szüksége.

A sólyom mellett szól az is, hogy a solymászat keleten és nyugaton is a legelőkelőbb foglalatosságnak számított még a középkorban is, a legkedveltebb betanított vadász pedig a kerecsen és a vándor sólyom volt. A kerecsensólyomra szűkíti a kört a tény, hogy a madár elterjedési területe hazánk nyugati határáig tart és nem mellesleg nálunk fészkel a legnagyobb állománya. A magyarok tehát valóban nem követhették tovább.

Egy másik érv a kerecsen mellett, hogy még ma is a puszták népeinek fontos segítőtársa. Legfőbb tápláléka a füves síkságok lakója, az ürge. Nomád mongol törzsek vándorlásuk során a kerecsent kutatják az égen: ahol a sólyom köröz, ott legelőnek alkalmas területnek kell lennie.

A kerecsensólyom hazánkban fokozottan védett, veszélyeztetett faj, 130-150 pár költ az ország területén.