A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

A Szent Korona 531 táján készült a mervi oázisban a 7 törzsre osztott szabírhunok (azaz a magyarok) számára.

Az ősi Avar származású Arnó család liliomos koronát készíttetett és azt 798-ban Fekete Arnó a Sóvári (Salzburgi) érsek már azzal a céllal őrizte, hogy ha Pannon földjén királlyá akarnak koronázni valakit a Hun Törzsszövetségből, akkor azt azzal tegyék.

Fekete Arnó hatására az ősi uruki-mani hitű avarok elismerték a pápaság intézményét, de a pápai tizedek megfizetését, hogy „minden út Rómába vezet” önkéntes alapokra helyezték. Ez nem tetszett Nagy Károlyéknak, ezért  Fekete Arnót Sóváron 821-ben meggyilkolták.

Fekete Arnó családja, a Sóvári érsek hátrahagyott ékszereiből a korona mellé elkészítette a jogart, lándzsát és országalmát, melyet felajánlottak Vajk (István) megkoronázásához. Így a korona és koronázási ékszerek az avar kincsekből készültek el. A koronát szerették volna a lengyelek is maguknak, de az Arnó család ragaszkodott, hogy Vajkot koronázzák meg vele, és felmutatták a pápaság azon ígéretét, melyet Fekete Arnónak tettek, hogy az uruki-mani kereszténység áttérése esetén minden 24. pápa hun-avar-magyar származású lesz.

Magyarságunk, a 24 Hun Törzsszövetségünk fontos eseményeként 1000-ben, Vajkot (Istvánt, Árpád vezér leszármazottját) királlyá koronázzák azzal a Gilgamesi koronával, mellyel 452-ben Rómánál, az Arnó-nemzetség Atillát az eljövendő “Világ-Urává” koronázta. A Gilgames-koronát II. Szilveszter is megáldotta, aki beavatott lévén, szinte megdermedt a sok drágakővel ékesített színarany korona kisugárzásától.

Vajk István másodszori megkoronázása az Apostoli áldással ellátott Fekete Arnó féle liliomos koronával, 1001 augusztus 20.-án történt, melyet  II. Szilveszter pápától kapott, akit az uruki korona telepatikus parancsa irányította döntésének meghozatalában, mely döntés szerint a liliomos korona Esztergomba került, s nem Lengyelországba. A koronát Esztergomba Domonkos hozta Rómából, a 24 Hun Törzsszövetség Szövetség-Ládájában Arnó Béla és Arnó Bogina koronaőrök kíséretében, akik Fekete Arnó leszármazottai voltak.

István másodszori megkoronázása után Sólyom nevű lován fellovagolt a 72 töményből hozott 1 aranyvékás földből készített koronázási dombra. Itt első lugal (Ataisz korából származó kifejezés, nagyember, legmagasabb rangú fejedelmet jelent) királyunk Atilla kardjával először dél felé, majd nyugatnak, északnak és végül keletnek sújtott ősi szokás szerint jelezvén, hogy bárhonnan jövő ellenség ellen az

„Aranyasszonynak felajánlott országot megmenti, védelmezi”.

István idejében tehát két korona volt meg, a Gilgames-korona, illetve az Arnó féle liliomos aranykorona.

I. László királyt (Árpád-házi Szent Lászlót) 1077. május 1-én Vasváron (Palóc-Vasváron) az uruki Gilgames-koronával királlyá koronázták. Erős és fejlett Magyar Birodalmat kívánt létrehozni, erős népi támogatottsággal. I. László király révén hármas királyság eszméje alakult ki, mely szerint nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodni és nem elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulatunk és ezáltal egyik központ sem tud elhatalmasodni felettünk.

Lam herceg (Lambert, Szent László testvére) javasolta a Királyi Tanácsnak, hogy az uruki Gilgames, római és bizánci koronákat egyesítsék, mely révén szabad országgá válhatunk.

A hármas királyi koronának az összeszerelésével Dajka beavatott aranyművest bízták meg, aki ekkor Magyarka Beavatott Központban (a Kaukázus északi oldalán volt) tevékenykedett. Vagyis egyesítette a Gilgames koronát, az Arnó-féle liliomos koronát (annak csak a körszabályzójával, mert azt I. Péter visszavitte Rómába és a többi része ott „elkallódott”) és a Dukász Mihály által küldött Bizánci koronát (Dukász Mihály bizánci császár adományozott I. Gézának 1074-ben).   

Szent László leányának keresztelőjén Bizánc ajándékba visszaadta a Piroska Szent kövét, így az visszakerülhetett ismét a Gilgames Koronába. Így a 6 darab 24 Hun Törzsszövetségi és 6 db Magyar Törzsszövetségi beszélő kő díszíti a Dajka aranyműves által összeszerelt Szent Koronát.

„A Dukász Mihály által küldött bizánci koronát volt ideje Dajka beavatott aranyművesnek a beszélő köveink gondos elrendezésével a Fekete-Arnó által Rómából és Firenze városából elhozott koronával, a Gilgames pántokkal és az Ibos-csillagra (Kr. e. 3970-ben) néző beavatott kereszttel összeszerelni. A Korona drágakövei közé Dajka beavatott azért rejtette el a beszélő, gondolatrezgésre hajlamos kövecskéket, hogy azok a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak gondolatrezgéseit átadják”. (Arvisura 350(A))

István király és Imre hercegek szentté avatása után László királyt 1087-ben az  egységesített Szent Koronával megkoronázták.

Megjegyzés:       1. a Gilgamesi korona – a 24 Hun Törzsszövetség-,

                             2. a Liliomos Arnó féle korona – Róma.,

                             3. a Dukász császár féle – Bizánc felé nyit, ezzel a három vallást egyesítette Szent László és Lam herceg akarata szerint a Szent Koronában Dajka aranyműves. Egész pontosan négyet, mert Gilgames koronában Ősi Tórem – hitünk, a Liliomosban az uruki-mani hitünket elfogadta Róma, így a Római keresztényég is, míg Dukász koronájával a Bizánci hit egyesült.  

Ezért a Szent Korona minden keresztény Magyarnak, pogány ősi hitűnek, görög-katolikus vallásúnak, sőt minden Hun fajú népnek az Uralkodója.  

Ibos