Hej, én édes jó Istenem,

Oltalmazóm,. segedelmem,

Vándorlásban reménységem,

Ínségemben lágy kenyerem!

Vándor fecske sebes szárnyát,

Vándorlegény vándorbotját

Vándor székely reménységét

Jézus, álld meg Erdély földjét!

Vándor fecske hazatalál,

Édesanyja fészkére száll,

Hazajöttem, megáldott a

Csíksomlyói Szűz Mária!

Csángó magyar, csángó magyar,

Mivé lettél csángó magyar?

Ágról szakadt madár vagy te

Elvetedve, elfeledve?

Egy pusztába telepedtél,

Melyet országnak neveztél.

De se országod, se hazád,

Csak az Úr Isten gondol rád.

Idegen nyelv hóbortja nyom

Olasz papocskák nyakadon,

Nem tudsz énekelni, gyónni,

Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem hová leszünk?

Gyermekeink s mi elveszünk!

Melyet apáink őriztek

Elpusztítják szép nyelvünket.

Halljuk mi ám Magyarország,

Úr Istenünk, Te is megáldd.

Hogy rajtunk könyörüljenek,

S elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk

Még Ázsiából szakadtunk.

Úr Isten sorsunkon segíts,

Csángó magyart el ne veszítsd.

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk,

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya,

Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,

Segéljed áldásra magyar nemzetedet.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei

Hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országodról ezt a sok ínséget,

Melyben torkig úszunk. Ó, nyerj békességet.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,

Magyar nemzetedből a hitetlenséget.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Hogy, mint Isten Anyját, régen tiszteltenek,

Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,

Szent László király is minket reád bízott.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Sokat, fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,

De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk.

Mert ha nem cselekszed, egy lábig elveszünk.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,

A Te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Árva Magyarország sírva fohászkodik,

Néked, Szűzanyánknak így panaszkodik.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!