A jelenkori magyar történetírás által is hitelesnek elismert latin szerző a Kr.e. I században tesz említést a szabir-szavárdokról.
Mesterházy Zsolt őstörténeti kronológiája a szabirokra vonatkozóan:

456 Szabirok a Kaukázus északi lejtõjén. Nevük Elõ-Ázsiából ered.

491 Irnák (Irnik, Csaba, Kaba) hun király a Hun-Szabir Birodalom élén. Fiai Gordás (Gorda-Ogurd, Geobicász) és Magyar

514 Gordás uralomra jut. Keresztyén irányzatok harca a birodalomban. Gordás bizánci térítõket hoz, de kísérlete balul üt ki. Ugyanis monophysitizmust hirdetõ térítõket hozott, de 518-ban Justinus került Bizánc trónjára, aki visszaállította az orthodox keresztény tanítást. Újabb térítõk érkeztek, marakodássá fajult a kétféle papság jelenléte. Gordás elrendelte az elõbbiek által terjesztett kis arany és ezüst házi szobrocskák begyûjtését, erre kitört a lázadás.


525 Avar szállásterület a Káspi-tenger déli oldalán, szomszédos a keleti szabirokkal. Utrigur és kutrigur szabir-magyar törzsek csatlakozása az avarokhoz. Az avar ugyanaz a nép, mint a pártus. Uralkodóik Arszakidák.


528 Magyar lázadása, Gordás megölése. Gordás utódai 720-ig uralkodnak Szabiria – Ómagyarországban (Haussig már 1953-ban bizonyította, hogy az onogurok, szabirok, majd az avarok a Káspi-tó déli partja mentén vonulva vándoroltak Európába. Megállapította, hogy a szabirok és az avarok korábbi transzkaukáziai lakhelyei Zakhariás rétor szíriai néplistájában, valamint perzsa, örmény, görög, latin és késõbb arab forrásokban is adatolva vannak. Egyes perzsa kútfõk még az avarok Kaukázuson keresztüli vándorlásáról is tudnak.


Priscos rhetor, Atilla udvarában élt bizánci történetíró, is megerősíti az eddig leírt kronológiát, sőt a magyarok másik ágáról is említést tesz. Szerinte az onogurokat a szabirok szorították ki lakhelyükrõl, tehát, s ha az onoguroknak elõbb a kazárokat kellett legyõzniük, akik ekkor az alsó Volgától nyugatra laktak, hogy új hazához jussanak, amelybõl aztán követeket küldtek Bizáncba, akkor semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a 457. év tájáig, az onogurok, vagyis a magyarok hazájának a Káspi-tenger fölött, a Volga és Ural folyó közén kellett lennie. Tehát ez volt az elsõ európai haza. Az onogurok második hazája ettõl az idõtõl fogva, az V. szd. második felében és a VI. szd-ban a Meotisztól és a Fekete-tengertõl keletre, a Kubán folyó mellékén volt - , amint ezt az onogurokkal folyamatos összeköttetésben álló bizánci görögök egykorú történetírói bizonyítják. A korezmi központú Turkesztánból a Káspi-tó déli partján jött eftalita-hun, kusán stb. töredékek és Csitki népe stb. itt találkozott az Észak-Káspi, Volga-vidékrõl kiszorult on-ugurokkal.


536. Jézus evangéliuma a hunok írásával volt fára róva, és „aranyszájú szent János” maga is a hunoknak prédikál, és Zakariás rétor - ez év körül - hun nyelvre fordítja le a „római szentírást”.