A NÁNDOR-VÖLGYI FÉLKORONG

A TORMA-gyűjtemény egy másik jelentős darabja egy átlyukasztott agyagkorong fele darabja, ROSKA utólagos ásatásai során került elő. VLASSA itt is elveti ROSKA véleményét a "hálósuly"-ra vonatkozólag. Megokolása itt is ésszerű, mert a töredék felírás jellegű jelekkel van ellátva, melyekből 11 darab határozottan mezopotámiai jelleget mutat. A TORMA-gyüjteményi jelzete 148/16. (21. kép.)

A tordosi EMBERBÁLVÁNY

A gyűjtemény jellegzetes alakja, amely az ANATOLIA területén gyakorta előforduló idolok "stólaszerű váll-átverőtvel" vannak díszítve. Pontos agyagmása a MAKKAY JÁNOS által leírt anatóliai istenszobornak, amely azonban már fémből van, de a stóla szerű átverővel díszítve. A tordosi példány feje letört, de a vállakat átkötő szalagszerűség épenmaradt. Ezenkívül írásjelek is szerepelnek a szobrocska elején. MAKKAY a "Die Stein u. Kupferzeit Siebenbürgens" (Berlin, 1937) szerzőjének a német H. SCHROLLER-nek az élettelen munkáját vallási képzetekkel tölti meg ezzel a szoborral kapcsolatban "Adatok a péceli(badeni) kultúra vallásos elképzeléseihez. "(Archeológiai Értesítő, (Budapest) 90 (1963 ).

VLASSAÁNAK volt módjában a kezelése alatt álló gyűjtemény eme darabját is jobban szemügyre venni és szerinte sokan a vele foglalkozó szerzők közül nem a legjobb másolatokkal dolgoztak

"Auf dem Körper des Idols, unterhalb der Schaerpe, sind Zeichen ein geritzt, die immerhin als "Schrift" angesehen werden könnten, aber so wie die Abbildung zeigt (23. kép) nicht mit den von den erwaehnten Autoren veröffentlichten Zeichnungen übereinstimmen, nach denen sie vie richtige Keilschriftzeichen aussehen..." (I. m. 20)

Ezek szerint a legkomolyabb megállapítás szerint 7 írás jel ékesíti ezt az idol-töredéket. Az idol leltári száma : V. 8859.

TORDOSI PECSÉTNYOMÓ

Ma nem szerepel a kolozsvári gyűjteményben és elkallódottnak tekintik. Mindössze TORMA nagy és kiadatlan munkájában szerepel a rajza, ugyancsak 7 írásos jellel. Miután egy hengerről van szó, VLASSA feltételezi, hogy pecsételésre alkalmazták, ami nagyon valószínűnek látszik. A képe egyébbként (2. kép) mutatja, hogy TORMA ezeket az írásos darabok közé sorolta és elküldte SAYCENAK is, hogy véleményt kérjen róla.

[Lásd: "Szerkesztő jegyzete" - az iromány végén]

A TEMESVÁR-RONÁTI "IMDUGUD" ISTENNŐ

A közel-Kelet istenségei közt egyik legrangosabb a madártesttel, de oroszlánfejjel ábrázolt IMDUGUD volt. Irodalmának legjelesebb művei közt említhetjük K. SCHEFOLD (A szkíta állatstílus Déloroszországban - E. S. A., 12 (1938 ) német tanulmányt, amelyet az orosz N. POGREBOVKA "K voprosa o skifskom zveri - nom stile" (A szkíták állat-stílusának problémája), K. S. 34 (1950) és az olasz A, M. BISI "Il Grifone nell 'arte deli' antico Irán e del popoli delle steppe" (A griffmadár a régi Irán művészetében és a steppei népeknél) R. S. O., 39 (1964) dolgoztak ki a legalaposabb.

A temesvári, vagy inkább ronáti IMDUGUDszoborból csak torzók, darabok maradtak fenn. Nagy méretű volt, amit csőrének 10 centiméternyi nagysága igazol. Realisztikus kidolgozását viszont a tollak és az oroszlánfül mutatja. Régiségét bizonyítja a "profiles" beállítás. IMDUGUD "városvédő istenség" volt. Mitológiai szerepét - mint vezetőét - mutatja S. N. KRAMER szerint az egyik legősibb sumér éposz, melynek hőse LUGALBANDA világjáró körútján eltévedt és csak IMDUGUD segíti vissza hazájába. A ronáti IMDUGUD szemei ékkövekből voltak, amelyet elraboltak. VLASSA a Kis-városi MESILIM korára teszi származását. Ez azt a feltevést erősíti, hogy Rónát község valamikor sumér település lehetett, amennyiben "városvédője" volt. Sajnos, képet nem sikerül erről az egyetlen magyarföldi IMDUGUD istennőről szerezni.

A TORDOSI PECSÉTHENGER

VLASSA MIKLÓS tanulmányában hosszadalmasan ír le egy a TORMA-gyűjteményben "beiseitegelegt", vagy is félretett darabot, amelyről eddig a tudomány nem vetett számot. Az az érzése az olvasónak, kutatónak egyaránt, hogy sok ilyen félretett darab szándékosan sikkadt el TORMA írásai nyomán, hogy bizonyos tárgyi tanukat tüntessenek el. Hogy miért ? - ki tudná nem megmondani !

A "félretett darab"-ról VLASSA azt írja, hogy azonosban. Legrégibb, eddig előkerült és teljesen ép példánya Ubaid-kori Ur város címer, ahol a kiterjesztett szárnyú IMDUGUD két fiatal szarvas háta felett lebeg. Elterjedési kultuszköre az Ordos-táji Tagar városkától a Kubán-vidéki "Hét Testvér" sírjában talált áldozókürtjén immár Gh. LAZAROVICI horvát régész jóvoltából a Temesvár városába beiktatott, hajdani kis magyar falu Ronat dombos részét elegyengetve a Tisza-partig ér...

nak tekinthető az Uruk városállam Dzsemet Nasr dinasztiáinak igen gyakran előforduló hengerpecsétjeivel. A mellékelt képek alapján (23. és 24. képek ) látható, hogy egy töredékről van szó, amelyhez VLASSA "címertani" alapon gondolkozva párduc-oroszlán párok párhuzamait csatolta.

VLASSA a vonalasrajz szerint találta meg a megfelelő párhuzamdarabokat. Az első URUK városából Ismert és végtelen sort alkotó párducok heraldikai komopzicióját jelölik. A párduc állatokat "hosszú nyakuk" alapján tekinti e nemes ragadozó vadaknak, (25. kép felső része ) míg a második hasonló pecséthenger a Chafajde II. "tell"-ből való, ahol a vonalasrajz temesvári példánya nyer igazolást a szokatlan formában tartott hátsólábakra vonatkozólag. (25. kép alsó része.)

Egyébbként a tudós kolozsvári magyar régész hivatkozik T. BERAN : "Die altorientalischen Rollsiegel der ehemaligen Sammlung Johannes Jantzen im Museum für Kunst u. Gewerbe Hamburg" (Arch. Anzeiger 83 (19G9 ) példányára, amely talán a "beiseitegelegt" tordosi darab nagyobbik része is lehetne. Mert Hamburgba aztán valóban csak "gyűjtők" útján kerülhetett el a ritka sumér darab !

A BOJÁNI "SZENTHÁZACSKA" TORDOSI PÁRJA

A délromániai Cascioarele egyik dombjának lehordásakor fedezték fel a hajdani Bojánia körzetéhez és kultúrájához tartozó, agyag "templom-modell"-t, amilyen a TORMA-féle gyűjteményben is szerepel és melyről a magyar régésznő rajzós gyűjteménye is megemlékezik. Ennek alakja kerek, de vannak szögletes példányok is. (27. kép )

A suméroknál ui. szokásban volt, hogy egy-egy 'modellt" agyagból architektónikus, építészeti szabályok szerint kiformáltak és azt, mint "szentséget" (Helligtum!) adományozták egy-egy templomnak. Sumériában a Tepe Gaura-i ásatásoknál találták az első darabot és jelentése csak akkor derült ki, mikor Eridu VII. rétegében megtalálták az ugyanilyen "fehér templom" modelljét, majd Uruk-ban a "D templomot". Azóta csak az Eufrates mellékfolyója partjából ástak ki Gaburban.

Román részről HORTENSIA DUMITRESCU : "Un modele de sanctuaire découvert dans la station énéolithique de Cascioarele", c. tanulmányában foglalkozik kimerítően a lelettel. (Dacia - Bucarest, N. S. 12 (1968.) A kolozsvári régészünk, VLASSA azonban kapcsolja TORMA-gyüjteményével, bár sajnálatos módon, csak mint "Addenda" = "Kiegészítés", mert kézirata elkészülte után kapta kézhez a jelzett munkát. (I. m. 33.)

Mindenesetre a felületes olvasó, vagy a lenézett "autididakta kutató" hamarabb észrevette ezeket a hasonlatosságokat, mint a "szaktudósok", akik csak most kb. százévmultán vitatkoznak arról, hogy mikor, milyen irányból, románoktól vagy szlávoktól vettük-e át azt a teremtő erőt, ugyanazon díszítőmotivumokat és tartottuk meg Erdélyben évezredeken át, melyet a sumérok alkottak és vittek szét a nagyvilágba.

forrás