(Makkay János nyomán)


Jellegzetes, különféle változataiban Egyiptomtól Kínán át az amerikai indián jelvilágig mindenütt előforduló felülnézeti világmodellt találunk az 1. ábrán látható karanovói pecsétnyomón. Körbe zárt keresztre épülő jelképet a fél világon találunk, ilyen például a Szent Korona felülnézete is. Ilyen mérvű hasonlóság - az elvégzett valószínűségszámítás szerint - nem tulajdonítható a véletlennek, ezért bizonyos, hogy a hasonló világmodellek egy központból terjedtek el. Az amerikai megfelelők alapján (amennyiben Amerika benépesedése a kőkorban történt, ahogyan ezt általában állítják) az is kiszámítható, hogy ez az elterjedés a kőkorban volt. Amiből persze az is következik, hogy az írásunk kőkori eredetű - amint azt Karl Faulmann már az 1930-as években megállapította.


Bár az egyszerű jelkompozíció széles körben elterjedt, írástörténeti jelentőségének felismerésére és értelmezésére az akadémikus kutatás mégsem képes. A megélhetési kutatók számára a székely rovásírás jeleinek ismerete és általában a szemantikai összefüggések vizsgálata a kultúrpolitikai irányelvek miatt tilos, vagy legalábbis illetlen dolognak számít. Persze komolyan számításba vehető a fenti kedvezőtlen "tudományos közhangulat" mellett az is, hogy a jelek szerint az akadémikus és egyetemi tanár urak szellemi képességeit meghaladó feladatról van szó.

A karanovói pecsét egy jellegzetes jelmontázs. A montázstechnikát az kényszeríti ki, hogy a viszonylag kevés elemi szójellel nem volt könnyű kifejezni a világ megszámlálhatatlanul sok fogalmát (a most tárgyalandó esetben a világot kellett leírni). A feladat megoldására két elvileg különböző út kínálkozott: a betűírás kifejlesztése és a montázstechnika. A világ népei a nyelvük sajátosságainak megfelelően választottak a két lehetőség közül. Az egyszótagú szavakat alkalmazó kínai nyelv a montázstechnika melletti döntést támogatta, s az eredményt máig szemlélhetjük a kínai írásjelekben. A ragozó nyelvű magyaroknak csak a betűírás felelhetett meg - de a székely rovásírás ligatúráiban máig megmaradt a kőkori montázstechnika emléke is.
A hasonló világmodellek elemi összetevőit esetenként rokon jelentésű másik jellel cserélték fel. Ez a felcserélhetőség segíti az elemi jelek jelentésének és összefüggésének tisztázását.

A karanovói világmodell jelmontázsa a székely rovásírás jeleivel azonosítható hieroglifákból (ősvallási jelentésű szójelekből) épül fel. Csak olyanokból, amelyek pontos megfelelője megtalálható a székely írásban is.

 

 

 

A karanovói pecsét világmodelljének lényege a körbe zárt kereszt, vagy X; a székely "f" (Föld) jellel azonos

 

 

A Föld szójele körbe zárt kereszt (vagy körbe zárt X) alakzat a székely írásban az "f" (Föld) jele, a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében "Föld" jelentésű, az egyiptomi hieroglif írásban pedig a niut "település" szójele.

 

 

 

A jel a teremtett és rendezett világ középpontját ábrázolja, az Ararát tövében eredő négy szent folyó térképe. Ez az a terület, ahonnan az isteni rend a világ négy tája felé elterjed. Ezért az istentől eredő hatalom birtokosai, az uralkodók, előszeretettel használták e jelet hatalmuk eredetének jelképeként. Ezért írja a jelről a Mitológiai Enciklopédia, hogy a jel "uralkodó" jelentéssel is bírt. Az egyiptomi "település" jelentésváltozat is érthető, hiszen a legfontosabb település az uralkodói székhely, ahol az Isten lakásaként szolgáló templom is megtalálható. Ez a képzet is messze földön elterjedt - például felismerhető a kínai városrendezési elvekben, vagy a városnegyed szavunkban is - amely utóbbi az egymást merőlegesen keresztező főutakkal négy részre osztott szabályos városalaprajzra utal.

 

 

A karanovói pecsétnyomó belsejében kereszt alakú, istent jelölő jel található; a székely "d" (Dana), "t" (Ten) és "b" (Bél) jelekkel azonos

 

A kereszt alakú istenjelkép látható kereszt (vagy X) ma is használt istenjelkép, amelyet a kereszténység az ősvallásból vett át. Ismerték és az imádat tárgyaként becsülték a Kolumbusz előtti amerikai indiánok is - amiből nyilvánvaló, hogy nem csupán a jelforma, hanem a jelentése is kőkori eredetű.

 

A kereszt, vagy X alakú jelek a Földközi-tenger melléki írásokban a "t", vagy "d" hangot jelölik, mert az írást megalkotó nép nevében ezekkel a hangokkal kezdődött az Isten neve. Ilyen név az etruszk Tin "a főisten neve", a hatti Taru "a viharisten neve", a magyar (is)ten "ős Ten" ( Du és Dana változata is van); a türk tengri "isten"; a latin deus "isten", a sumer dingir "isten" meg ( is)tin "egyedülvaló", a germán Thor "istennév"; a hatti (es)tan, a hettita (is)tanu "isten" valamint a kínai tien "ég, isten" szó. Ez a név ismerhető fel az indián vallási központ, Tenochtitlán nevében - amely Tenoch "Ten ős" nevét rejti, aki népét egykor e város területére vezette. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Ten istennév is kőkori eredetű, akár a hozzá tartozó és Istent jelképező kereszt.

 

A székely írásban a kereszt a "d" (Du, Dana) jele. A "t" hangot egy Y-hoz hasonló jel (egy ágasfára emlékeztető ten gely rajza) jelöli a székely rovásjelek között; amely egy kereszt alakú, növényt ábrázoló kőkori Ten jel kivonata is lehet (e kivonat jelleget illusztrálja többek között az énlakai ligatúra is).

 

A székely írásban az X a "b" (Bél, belső) jele. Ez a világközéppel azonos Bél fiúisten szimbóluma volt. Az X alakú jelet a magyar nép (őrségi tejesköcsögökön) máig rontáselhárító jelként használja. Bél isten nevével függ össze a Kárpát-medence belsejében található Balaton és Pilis neve; valamint belső, világos, világ, virág és fiú szavunk eredete is.

tudos.virtus.hu