Az Ősmagyar történelem valóságának megértése, a magyar népért történő aggódás nem a mai kor találmánya. Egy ilyen kitagadott, de legalább is elhallgatott kutatónk Kolozsvári Grandpierre Endre. Történelmünk központi titkai „A Magyarság eredete”  című művének az elején ezt írta:

Félő, hogy emlékezetvesztés áldozatai vagyunk. Félő, hogy eredeti mivoltunk tudatát és őseredetünk valóságos tényeit feltáratlan kataklizmák és félreértelmezések, bujtogató tévtanok hatására elveszítettük, valamiképpen kizökkentettek bennünket, önmagunkból, őseredeti pályánkról és már nem tudjuk pontosan, hitelesen, kik voltunk, kik vagyunk.

Félő- számtalan jel utal ere- hogy valamikor ősrégen, vadrégen, meghatározatlan homályfedte időben, vagy talán a közelmúltban, valamiféle végzetes fordulaton estünk át, ami kifordított bennünket önmagunkból.

Homályban a nemzeti múlt, jelen és jövő.

Homályban a magyar emlékezet és vele a magyar eszmélet.

Három  mondást kell felidéznünk.

Elvész a nép, amely tudás nélkül való, és amely a legfontosabb tudásnak, az önmagáról való igaz tudásnak híján van.

Elvész a nép, amely meghasonlott önmagával, és eltűri, hogy nemzeti összetartozó kötelékeit fellazítsák.

Mert a közszólás szerint akit Isten nagyon meg akar verni annak előbb az eszét veszi el.

Szerezzük vissza hát igaz tudásunkat valós múltunk megismerésével.

Ezek a szavak, sajnos ma még talán jobban igazak mind valaha.

Ha tudásunk visszaszerzésének útját járjuk, akkor hazaárulónak kell kikiáltani azokat, akik, eltagadják, a múltunk, hazug igazságra oktatják a gyermekeinket, nem hagyják megelevenedni a nép álmát, eltitkolják a valóságos történelmet, a legendákat, meséket.

Mai világunkban, amikor a legendák fantasztikus, vagy elvont írásokban, filmekben elevenednek meg, nincs olyan személy, aki ne álmodott volna az emberiség, a saját népe, általa elképzelt hős múltjáról. Így vagyunk ezzel mi magyarok is. Minden ember a saját kultúráját helyezi előtérbe a másikéval szembe, én őszintén remélem mi magyarok is.

A mi népdal és mesevilágunk az egyik leggazdagabb a világon, egyedül felér szinte az összes többivel együtt, erről tesznek tanúbizonyságot azok a meséink, amik a kisgyerekeink száján a mai napig megelevenednek.

A mi gyermekeinket, unokáinkat ne a nemzetközi általános emberi kultúra iskola, felé terelgessük, hanem a magyar mesék, a magyar emberek elképzeléseiben megszületett csodás, magyar történetek, legendák, mesék irányába. Ha ezt megtesszük, akkor tegyük úgy mind más nemzetek, hősként tisztelve jelenítsük meg hőseinket, és nem gúnyos elfajzott művészetekbe burkolt nemzeti értékeket romboló fércművekben.  Hazaáruló az a magát polgárpukkasztónak nevező művész, vagy közszereplő, aki a saját pillanatnyi gazdasági érdekeit, a nemzeti jelképeink, hőseink, mesefiguráink, kigúnyolásával akar magának előnyt szerezni.

Ne hagyjuk!

Tisztában vagyok azzal is, hogy a nemzetközi kultúrák nagy része a magyarság múltjából szétlopott morzsák. Ezeket a morzsákat kívánják számunkra az Indoeurópai népek által lefűzetett hitszegő magyart beszélők, pénzért elmásítva visszaadni, ránk erőszakolni. Nem tudják, hogy nekünk a nép nyelvén van minden témáról eredeti történetünk is. Jelenítsük meg azt!

A mai modern ember képzeletének kiegészítésére, tovább adására, különféle, technikai eszközöket vesz igénybe ahhoz, hogy ezt kifejezze. Ezek lehetnek filmek, PC játékok, manapság már online játékok is. Ki ne képzelte volna magát a Jurassic Park vagy az Elveszett világ hősei közé. Az emberiség fejlődése, kialakulása, a tudomány és technika fejlődésével, szinte naponta változik, bővül, kiegészül.  

A történelmi változásokat, igazságokat mindig a győztesek írták, ehhez igyekeztek hozzárendelni a saját népük kialakulását, beleillesztették egy általuk törvénynek kikiáltott rendszerbe. Most ezeken az oldalakon ettől a rendszertől rugaszkodom el. Nem teszek mást, mind összefoglalom azoknak a gondolkodóknak az ismereteit, akik mindig igyekeztek, a magyarság igazi küldetésének bemutatására.

blog. kromek.hu