Curtius Rufus életrajzi művének III-X. könyve az i. e. 333. év tavaszának eseményeitől kezdve ismerteti Nagy Sándor történetét.

Nagy Sándor (i. e. 356-323) II. Philipposz makedón királynak és Olümpiasznak, Neoptolemosz épeiroszi király lányának gyermeke volt. Philipposz, Amüntasz fia, a makedón nagyhatalom megalapítója, 359-ben került uralomra. Energikus fellépéssel megszilárdította a központi hatalmat, a maga egyeduralmát céltudatosan, gátlástalan eszközökkel biztosította. Pénzreformot hajtott végre, s a korabeli görög haditechnika ismeretében átszervezte a makedón hadsereget.

Az ország gazdasági erőinek és embertartalékainak értékesítésével félelmetes katonai erőt hozott létre. Gyors egymásutánban leverte északi és nyugati (illír) szomszédait, elfoglalta Thrákiát és Thesszáliát, a Khalkidiké-félszigetet, majd kihasználva a poliszok viszályait, hanyatlását - nem fukarkodva az arannyal -, arisztokrata hívei támogatásával megvetette lábát a déli görög területeken is. 338-ban Khairóneiánál leverte a görög városok egyesült hadseregét, s - megtorlás helyett - makedón-görög szövetséget hozott létre a perzsák elleni bosszúhadjárat jelszavával. A korinthoszi gyűlés (i. e. 337) természetesen őt bízta meg a hadak vezetésével.

Nagy Sándort tizenhárom éves koráig Leonidász, anyjának egyik rokona nevelte. Ezután Arisztotelész, a kiváló görög filozófus (i. e. 384-322) tanítványa lett. Az ifjú szellemi és testi adottságaival egyaránt kitűnt. Közepes termetű, roppant mozgékony, energikus, céltudatos és becsvágyó volt. A khairóneiai csatában már mint a lovasság parancsnoka vett részt, s jelentős érdemet szerzett a győzelem kivívásában. Ezután azonban hamarosan megromlott a viszonya apjával. Philipposz a következő évben (337) második feleséget vett magához, Kleopátrát, az egyik makedón főember fiatal leányát. Olümpiasz, fiával együtt, eltávozott az udvarból Épeiroszba. Philipposz azonban - a perzsák elleni előkészületek közben - összeesküvés áldozata lett. Az összeesküvés háttere, Olümpiasz szerepe máig sem egyértelműen tisztázott.

Philipposz váratlan halálhírére széltében makedónellenes felkelések törtek ki. A húszéves Nagy Sándor azonban sokat ígérő eréllyel látott ezek leveréséhez, apja trónjának megszerzéséhez. A görögökkel elismertette magát a perzsák elleni pánhellén hadjárat vezetőjének; Attaloszt, Kleopátra nagybátyját és Philipposztól született gyermekének gyámját leverte és kivégeztette, Kleopátra és kisfia Olümpiasz bosszúvágyának esett áldozatul. Nagy Sándor megölette vagy bebörtönöztette a többi trónigénylőt is, s i. e. 335-ben III. Alexandrosz néven mint Makedónia királya hadjáratot vezetett északi szomszédai s az illírek ellen, hogy biztosítsa hátát keleti hadjárata idejére. Közben a görög városállamokban elterjedt a hír, hogy elesett. Erre újabb felkelések törtek ki. Nagy Sándor azonban tíz nap alatt a helyszínen termett, elfoglalta s lerombolta Thébait, a mozgalom központját; csak a költő Pindarosz egykori házát s a város szentélyeit kímélte meg. Érthető, hiszen a perzsák elleni hadjáratot is azzal indokolták, hogy meg kell torolni a görög templomok hajdani meggyalázását...

A hadjáratot i. e. 334-ben indította meg harmincezer gyalogos és ötezer lovas élén. Elkísérték útjára Philipposz tapasztalt hadvezérei, a makedón arisztokrata ifjúság legkiválóbbjai is, így Parmenión, Perdikkasz, Kleitosz, Ptolemaiosz, Antigonosz és mások. A makedón hegemónia biztosítására a család régi bizalmasa, Antipatrosz maradt otthon. Nagy Sándor átkelve Kisázsiába, Ilionban áldozatot mutatott be eszményképének, Akhilleusznak sírjánál. Az első összecsapás III. Dareiosz Kodomannosz (i. e. 336-330) hadaival még a 334. év folyamán megtörtént. A phrügiai Granikosz folyónál lovascsatában győzelmet aratott a perzsa erők felett, s megsemmisítette azok legütőképesebb egységét, a tapasztalt Memnóm vezette húszezer főnyi görög emigráns sereget. A telet Gordionban tölti Nagy Sándor, s 333 tavaszán itt gyülekezik a sereg a Szíria elleni hadjáratra.

Kr.e. 351-ben a makedón Nagy Sándor megtámadta az Akhaimenida birodalmat és elfoglalta Perzsiát. Serege minden útba eső perzsa palotát és vallásos szentélyt kifosztott, felgyújtott. Minden kincset magukkal vittek Babilonba, ahol K.e. 323-ban Nagy Sándor 33 évesen meghalt.

Olvasd el a teljes életrajzot