Árgyusi Imre: Ősmagyarok imádkoznak c. könyvét forrásmunkának tekintve, a káldeusok törénetét Berosus-nak írásai alapján ismerhetjük meg.

          Az Eritreai-tengerből félig-ember, félig-hal szirén jött ki a tengerből, Oannes. A szörnyszerű lény, aki kijött egy napra és az embereket beszédre, számolásra , szántásvetésre és építésre tanította. Este visszatért a tengerbe. Oannes a Bak csillagképhez hasonlítható, mert a Bak csillagkép teste halfarokban végződik és a Vízöntő tavában fürdik az égen. Az Élet Vizének Tengere, az égi tengert alkotó csillagkép az égbolt egyik oszlopa.

           Oannes ( akit a legfőbb Istenségek sorába emelték, Anu, Bel, Ea) aki maga jelöli ki a kaldeai népek első királyát egy Alorusz nevű pásztort, akit még majd még a vízözönig tíz király követ, a végén a kaldeai Noéval.   A mitikus királyok idején összesen hét halember jött ki a vízből az embereket tanítani.  A hét halember mind EA (EvA) Isten, aki az embereknek a tudást adta.

Az Enúma elis  e-nu₂-ma e-liš) akkád nyelvű (a káldokra rátelepült harcias nép nyelve)  amorita teremtéseposza foglalja össze a mezopotámiai kozmogónia és teogónia (a világűr és az istenek születéséről szóló hagyomány) tudását, annak egységes epikus keretbe öntésével.

Címe nem ismert, a kezdősor első két szava (enūma eliš..., „amikor fönt...”^[1]) alapján nevezik így.

Az i. e. 2. évezred második felében, közelebbről az i. e. 13. század és i. e. 12. század fordulója után keletkező epikus mítosz az istenek generációiról szól, valamint azok legfontosabb tevékenységét ismerteti a világ kezdeti szakaszában.

Az Enúma elis ma ránk maradt változata nem kifejezetten teremtéseposz, hanem Marduk főistenné válásának indoklását szolgáló történet. A generációs küzdelmek leírása azt a célt szolgálja, hogy keretet adjon ennek, ez a motívum idegen Mezopotámiában, nyugatról, a Fekete-tenger vidékéről származik.

Hét táblán helyezték el a szöveget, mindegyiken eredetileg körülbelül 150 sorral. A hét táblás elrendezés megszabja a szerkezetet is, hét fejezetnek, a cselekmény hét szakaszának felel meg. Nagy számú töredéke került elő, amelyek 800 év alatt – i. e. 10–i. e. 2. század között – keletkeztek.

A legidősebb töredék is néhány évszázaddal későbbi, mint az eposz stílusából és szövegéből következtethető valódi keletkezési dátum, az első fogalmazvány elkészülte. A nyolc évszázad töredékei azt mutatják, hogy a mű rendkívül elterjedt, ismert és terjesztett mítosz, de jelenleg hiánytalanul nem rekonstruálható.

           Az egyik legősibb folyíóközi település, Ar-Pach, melyet a Krím félsziget keleti csücskén ma is megtalálható ikervárosból a kb. i.e. 1500-ban bekövetkezett természeti katasztrófa idején átköltözött magas kultúrájú nép alapított. Uralkodói dinasztiája Arpadtól származott.

Ősi szokás volt az, hogy egy új helyre költöző nép a székhelye megnevezésére a vezére nevét illetve az előző lakhelyének megnevezését veszi fel. Itt is ez történt Arpacs - Árpád városnév esetében.

A káldeusok ismerték a naprendszer felépítését, a világhónapokat (2160 év). Az Égbolt nyitott képeskönyv volt, amelyből olvasni tudtak, ismerték a csillagképeket, s azoknak a földre gyakorolt hatását. A királyság intézménye az "Égből szállt le" és az utolsó vízözön után ismét lehozták a földre.