Az Őshaza Himnuszának kedvelői

Az Őshaza Himnuszának kedvelői hírei

A tatárlakai táblák jeleinek és ábráinak fejtegetése és párhuzamai a mai kultúránkban

A tatárlakai tábláknak eddig is túl sok megfejtése volt, ezek azonban nem vezethettek eredményre. Újabb felismerések kellettek ahhoz, hogy az olvasat terén előbbre lehessen lépni.

1. ábra. A tatárlakai kecskés tábla közepén az égigérő fa képszerű, de egyúttal a szár szójeleként is használt grafikai változata látható

A tatárlakai táblák korábbi olvasatai arra a tévesnek bizonyult előfeltevésre épültek, hogy a táblákra folyamatos szöveget írtak valamilyen (pl. sumer, vagy magyar) nyelven. A "megfejtők" - legyenek autodidakták, vagy professzorok - épületesnél épületesebb olvasatokat produkáltak és tettek közé jobb sorsra érdemes fehér papírlapokon. Tanulmányaikkal és elképesztő olvasataikkal a nagyérdemű közönség fejcsóválását és hümmgetését vívták ki.

Ma már tudjuk, hogy az erre az előfeltevésre épülő "olvasatok" szükségképpen vezettek kudarcra, mert a táblákon csillagtérképeket, vagy az égbolt valamiféle ábrázolásait találjuk. Azok tehát nem adhattak folyamatosan olvasható szöveget. A kőkori népek nagy érdeklődéssel fordultak a csillagos égbolt felé s ennek megfelelően a csillagászati ismereteik is meglepően fejlettek voltak. Ezt már régen tudjuk, s a tatárlakai táblák e képbe beleillenek. Ha a kőkori népek szükségét érezték annak, hogy Stonehenge méretű csillagvizsgálókat hozzanak létre, akkor kis agyagtáblákon is megörökíthették a megfigyeléseik eredményét.
Ezeket az eredményeket természetesen az ősvallás színes üvegén keresztül látták és láttatták a kőkori értelmiségiek. Isteneiket és azok cselekedeteit, a saját múltjukat és jövőjüket ismerték fel az égen. Nem volt ez másképpen a későbbi korokban sem. A mai kor embere sem felejtette még el teljesen a kökori eredetű csillaghitet, ezért készítenek napjainkban is horoszkópokat.

E folyamatos, az elődök tapasztalataira épülő csillagismeretnek köszönhető, hogy valamelyest ma is megérthetjük az 1. ábrán látható szimmetrikus kompozíció jelentését. Mai tudásunk egy része a kőkori tudásra alapozódik, s ezt felhasználva legalább részben kibonthatjuk a tatárlakai táblák jeleinek hangalakját is.

A most vizsgálandó tatárlakai táblán a Tejút egyfajta ábrázolását látjuk - azaz a tábla beleillik a másik kettővel alkotott csoportba, mert azokról újabban a kutatók (például Záhonyi András) azt derítették ki, hogy csillagtérképeket látunk rajtuk.

Ezzel a harmadik táblával azonban nem boldogult Záhonyi András, mert bár ez is a z égboltra utal, a képszerű jelekkel nem tudott mit kezdeni.
Pedig az írástörténészek rendszerint elmondják, hogy a képjelek az írástörténet kezdetén (s Tatárlaka az írástörténet kezdeti korszakához tartozik) rendszerint használatban voltak. Hozzátehetjük: ma is használatban vannak, mert nincs olyan szabály, hogy egy írásjel nem lehet egyúttal kép is. Azoknak a kutatóknak, akik kőkori írásemlékeket próbálnak elolvasni, figyelembe kellene venniük ezt a körülményt.

A magyar kutatók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a székely írás jeleinek előzményei segíthetnek e neolitikus képjelek megértésében - mert a székely jelek egy kőkori ősvallási jelrendszer leszármazottai. A felhasználhatóságuk kézenfekvő, hiszen a táblák is, meg a székely írás is a kőkori ősvallás terméke.

A táblán két kecske látható, közöttük egy fával. A kecskékkel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Lehetséges, hogy ezek is megfelelnek valamilyen csillagképeknek; de az is lehet, hogy csupán az égigérő fa mítikus környezetét illusztrálják.

Bizonyosan csak annyit mondhatunk el róluk, hogy a későbbi életfa- és világfa-ábrázolások is hasonlóan szimmetrikusak és jellemzően két állat fogja őket közre. Az eget és a Földet összekötő út az ősvallás legfontosabb témája.

Mivel az égigérő fát az ősvallás a Tejúttal azonosította, azt is tudjuk, hogy e táblán is az ég jelenik meg. Azaz nem tájképről, hanem jelentést hordozó ősvallási jelentőségű és csillagászati vonatkozású ábrázolásról van szó.

A Tejút (az égigérő fa) külön táblát kapott. Egyrészt azért, mert a jelentősége is rendkívüli volt; s már a neolitikumban kialakult az itt látható sajátos képszerű, szimmetrikus és kecskékkel kiegészített ábrázolási módja. Másrészt azért, mert az égbolton való elhelyezkedése miatt sem lehetett beilleszteni a többi csillagkép közé.

2. ábra. Hettita világoszlop-ábrázolás Huszka nyomán az értelmezést és hangzósítást lehetővé tevő kiegészítő jelekkel (a körbe zárt kereszttel és a kecskefejekkel)

Az itt látható hettita ábrázolás segít hangzósítani a világoszlop jelét.

- A hettita világoszlop egy függőleges egyenes, amely megfelel a székely írás "sz" (szár) jel alakjának. Mivel a hettita hieroglif írásnak mintegy 20 jele formailag, azon belül pedig 12 tartalmilag is párhuzamba állítható a székely jelekkel, okunk van azt feltételezni, hogy ez esetben a székely "sz" (szár ) is összefügg a hettita világoszlop ábrázolásával és nevével (nem kétséges, hogy a világoszlopnak neve volt). Ebből tehát az sz (szár) hangalak következik.

- A világoszlop felett lévő körbe zárt kereszt a székely írás "f" (Föld) jelével, továbbá a kínai írás föld, valamint az asztrológusok jelrendszerének Föld jelével is azonos. Az Isten által teremtett Éden térképe, amely azt jelzi, hogy a világoszlop is a Föld középpontjában található. Ez a Tejútra utal, mert a Tejút a világegyetem forgástengelye az ősvallási elképzelés szerint. A székely rovásjelpárhuzam felbukkanása egyúttal azt is megerősíti, hogy az ábrázolás értelme megközelíthető a székely írás felől.

- A világoszlop mellett lévő kecskefejek megengedik annak felvetését, hogy a hettita ábrázolást ősvallási-nyelvi folyamatosság köti a tatárlakai kecskés ábrázoláshoz. Mivel a hettiták a jeleiket és a vallásukat is jórészt az őket megelőző és a Kr. e. III. évezredben kihalt hattiaktól örökölték, a hattiak nagyjából a tatárlakai táblák népének kortársai voltak, azaz megközelítőleg ugyanannak a kornak a tudásáról lehet szó.

3. ábra. A kecskefejek hangzósítását lehetővé tevő Tarkumuwa-pecsét

A kecskefejek a világoszlop nevét rögzítik. A hettita hieroglif írásban a kecskefejek a tar hangalakot rögzítették. Ezt az egyik legelső ismert hettita felirat, a két írást is tartalmazó (bilingvis) Tarkumuva-pecsét olvasata igazolja. A tar szó már a hettiták korában is nemzetközi lehetett. A tar szócsaládja megtalálható a sumerben és a magyarban is, s a szócsaládnak van sz kezdetű tagja is: a szerződés (amely a szer gyök fejleménye). Számunkra ebből csak az a fontos, hogy a tar-ból a szóeleji t-sz hangváltozás után keletkezett a szár hangalak, amely a sumerben és a magyarban is "király" jelentésű volt (a magyarban Szár László nevében). Ez a jelentés megfelel az ábrázolt világoszlopnak, mert a királyi hatalom a világoszloppal azonos istentől származik az ősvallási elképzelés szerint. A szójel északra vándorlása a hattiknak Mészáros Gyula által feltételezett északra vándorlásával és szkítává válásával is magyarázható lenne - a szójel azonban (mint azt a tatárlakai táblák igazolják) már ezt megelőzően is északon volt.

Ebből következően megalapozottan következtethetünk a tatárlakai táblán lévő égigérő fa alakú képjel hangalakjának meghatározására. Ehhez felhasználhatjuk a hettita tar, a sumer sar, sarru és a magyar szár szavak hangalakját. A tatárlakai szójel ezekhez hasonló hangalakot rögzíthetett.

A sumer és a magyar alapján ezt elsősorban szár-nak határozhatjuk meg. Természetesen nem lehet teljesen kizárni a tar alakot sem, de a kérdés másfajta eldöntése további adatok hiányában nem lehetséges.

Ez a második szójel, amelyet sikerült elolvasnunk a tatárlakai táblákról.

4. ábra. Várvidéki (azaz burgenlandi) őrségi népi cserépedény a szár szójelével Franz Simon nyomán; a magyar népi cserépedények hieroglifikus jelkészlete sorozatosan lehetővé tette annak megértését, hogy a cserépedények az égigérő fa (Tejút, világoszlop, vagy a vélük azonos Isten) jelképei - amiből következően ennek a cserépedénynek a jeleit is a szár "úr" szóval olvashatjuk el

5. ábra. Dobronaki (Muravidék, Szlovénia) hímes tojás a szár "úr" szójelével a veleméri Sindümúzeum gyűjteményéből (Urisk Erzsébet rajza); a tojás közismert világmodell, a termékenység, a Teremtés és a Teremtő jelképe - ezért érthető a Teremtővel azonos égigérő fa rajzának (a szár szójelének) szerepeltetése a tojásokon

Címkék: tatárlakai táblák

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: