Svasztika a Tordos-Vincsa kultúrából; a svasztika ez esetben is balra néz



Svasztika a minoszi Kréta egyik cserépedényéről

Permi ékszer svasztikával; fontos körülmény, hogy a svasztikát egy kör keretezi, ami világossá teszi a hasonlóságát a székely "f" (Föld) jelhez - azaz a svasztika ugyanúgy az Éden felülnézete (térképe), mint az "f" (Föld) jel s a kör közepén lévő svasztika ugyanúgy a négy folyót ábrázolja, mint az "f" közepén lévő X alakú "b" (Bél, belső) jel; a svasztika ágai csak azért kunkorodnak, mert a négy szent folyó is kanyargós, közülük a Halüsz kanyarját az Ószövetség külön meg is említi

Buddha szobor svasztikával (eredetileg az isten és a szent folyók azonosságára utalt); hasonló jeleket a szentnek tartott folyó, a Gangesz vizét tartalmazó edényekre is szoktak tenni

Etruszk váza részlete svasztikával; a csodaszarvas vadászatát ábrázoló jelenet tele van ősvallási jelentőségű jelképekkel; a svasztika a vadászó isten két oldalán jelenik meg; tudjuk, hogy ez az isten azonos az Orion csillagképpel összevetett Nimróddal, aki előtt a Tejúton menekül a csillagszarvas, mögötte pedig a Gemini-vel (az Ikrek csillagképpel) azonosított fiai (Hunor és Magor) követik


A nemzetközi kutatás alapvetően háromféle magyarázatot ad a svasztika világméretű elterjedésére. Ezek a magyarázatok azonban nélkülözik a körültekintést és csak a kiagyalóik elképesztő szakismereti hiányosságaira, felületességére és indokolatlan indoeurópai-centrikusságára vetnek fényt.


Az egyik elmélet szerint ennek az egyszerű jelképnek a változatai a világ minden táján egymástól függetlenül alakultak ki s csak véletlenül hasonlóak egymáshoz. Ennek a hipotézisnek az a baja, hogy a hirdetői rendre elmulasztják a véletlen egyezés lehetőségének matematikai ellenőrzését. Mivel mi ezt 1993-ban elvégeztük, bizonyosak vagyunk benne, hogy egy ilyen bonyolult jel véletlen egyezése teljesen kizárt. A véletlenül hasonló jelek alakja jellemzően csak 1-2 elemi jelből (pl. egyenes vonalból) tevődik össze, a svasztikának pedig 8 elemi vonala van.

A Han dinasztia korabeli üstökösábrázolások, amelyek csóvája jelekhez, jelképekhez hasonlít; jobb szélen: a székely us jel megfelelője a Tejút hasadékát ábrázolja; a mellette lévő üstökös csóvája az égig érő fát ábrázolja; az utána következő oszlop közepén az X alakú "b", felette pedig a "zs" párhuzama van; ezután megint az égigérő fa látható; ezt követi egy szarvasagancs; majd a székely "j" betű megfelelője s végül a svasztika szerepel; azaz jól ismert jelképekről van szó, amelyek sorába beleillik egy svasztika alakú üstököscsóva is; azonban ezek az ábrázolások nem a tényleges üstökösöket ábrázolják, hanem csak a róluk született magyarázatokat, jóslatokat és hiedelmeket illusztrálják


A másik elmélet szerint, amelyet a székely írást nyilvánvalóan nem ismerő Carl Sagan vetett fel az Üstökös c. kötetében, a svasztika egy üstököst és annak különleges csóváját ábrázolja. Ennek alátámasztására egy kínai kéziratot idéz (2. ábra), amelyben svasztikához hasonló üstökösábrázolás is szerepel. Ezek az üstököscsóvák azonban a valóságban nem léteztek sohasem és nem is létezhetnek.

Az üstökösök csóvája ugyanis a fizika törvényszerűségeit követve alakul ki s ilyen fantasztikus csóvákhoz fantasztikus fizikai törvényekre lenne szükség - de ilyenek egyelőre még nincsenek.

Ugyanakkor ezek az üstököscsóvák feltűnően hasonlítanak ismert ősvallási jelképekhez. Ezért könnyebb azt feltételezni, hogy a kínai kézirat nem a ténylegesen létező üstököscsóvákat ábrázolja, hanem azokat az értelmezéseket, amelyeket a különféle üstökösök átvonulása után adtak róluk. Ezek az értelmezések pedig nyilvánvalóan a már létező ősvallási jelképekre alapozódtak, mert az értelmezésekhez ismert jelképekre volt szükség. A kínai papok és írástudók a saját ismereteikben már létező jeleket vetítették rá az üstökös csóvájára, hogy megkereshessék vele a kenyerüket.

A harmadik elmélet szerint a svasztika egyetlen közös ősi forrásból terjedt el a világon s ezt az ősi forrást a protoindoeurópai népek jelentenék. Ebből igaz az, hogy a svasztika egyetlen közös forrásból terjedt el a világon.
A protoindoeurópai népek fogalma azonban túlságosan ködös és megfoghatatlan, a bizonyítékok pedig a nem indoeurópai népekre utalnak. Ilyen az indiánoknál megtalálható svasztika is, amit nem lehet protoindoeurópaiaktól származtatni. Kizárja a protoindoeurópaiak átadó szerepét a székely írás jó szójelének a svasztika alkotóelemeként való szereplése is.




A permi svasztika párhuzama a székely írás "f" (Föld) jele (Bél Mátyás nyomán); belsejében a székely írás "b" (Bél, belső) jelével; a szerkezete a kör alakú keret miatt hasonló az 1. ábrán látható permi svasztikáéhoz - ez teszi világossá, hogy a permi svasztika egy felülnézeti világmodell, a kör nélküli svasztika pedig a négy szent folyó ábrázolása



Cucuteni pecsétnyomó jele Makkay János nyomán; a neolitikum idején szokás volt a kör belsejébe vízjelképet helyezni, mert ez egyúttal a Napra, a napisten által véghezvitt teremtésre emlékeztetett; s azt jelezte, hogy a Nap minden jó forrása, amit úgy is értettek, hogy az Istennel azonos Tejút a Napból ered (mert a jó szavunk nem csak az Isten állandó jelzője, hanem folyót is jelent); ez a szerkezet a székely írás körbe zárt vonal alakú "ly" (lyuk) jelével is rokon; számunkra most azt bizonyítja, hogy a feljebb látható permi ékszeren a kör belsejében lévő svasztika egy vízre utaló jel

A kőkori (többnyire ősvallási) jelképek esetében egyre inkább az derül ki, hogy ligatúrák, azaz a kínai írásjelek többségéhez hasonlóan egy kőkori eredetű montázstechnikával készültek, s az elemi jeleik székely rovásjelekkel azonosíthatóak. Ez a jelenség olyan sok esetben fordul elő és olyan meggyőző példái vannak, hogy kénytelenek voltunk azt a következtetést levonni belőle, miszerint a magyar kultúra (ősvallás, nyelv, írás) valamikor a kőkorban meghatározó hatást gyakorolt az Eurázsiát és Amerikát benépesítő homo sapiens sapiens legelső csoportjaira.

Ezt tapasztaljuk a svasztika esetében is.

A svasztika ugyanis a székely rovásírás "j" (jó) jelének négy példányából alkotott, egyenlő szárú kereszthez hasonló ligatúra. Két alakja van, az egyik "balra néző", a másik "jobbra néző" - miként a székely írás "j" (jó) jelének is.

A szvasztika szanszkrit szó, először az ószanszkrit nyelven írt Rámájana és Mahábhárata eposzokban fordul elő. Kevesen tudják, hogy a szanszkrit szavak tiz százaléka magyar szavakkal rokon. Ennek tulajdonítható, hogy a svasztika szót kis híján (némi magyarázattal) megérthetjük magyarul is.

A székely írás "j" (jó "folyó") jele a nikolsburgi ábécéből



A székely írás "j" (jó) jele Kájoni János ábécéjéből; négy ehhez hasonló elemei jelből összeállítható egy svasztika




A magyar koronázó palást tulipán alakú világfájának tövében is megtaláljuk a székely írás "j" (jó) jelének két változatát - a szimmetrikus ábrázolás kedvéért az egyik jobbra, a másik meg balra néz

A szó töve a su, amely a görög eu- rokona (amelynek a jelentése „jó”, „jól” - ez szerepel az Eufrátesz, a jó folyó nevében is). Ez a görög eu a magyar jó-val genetikus kapcsolatban van (Aczél József mintegy 2000 görög-magyar szómegfelelést sorol fel). Nem véletlen az sem, hogy a jelben szerepel a jó szójelünk (a jó szavunknak korábban ismert és használatos volt a "folyó" jelentése is).

A mártonhelyi Szent kristóf freskón még a folyó ábrázolására használták a székely írás "j" betűjének festett (ezért kacskaringózó) hagyományos változatát

A szó második eleme az asti (a „létezni” ige egyik alakja), amely a magyar eszmélni szó tövével rokon.

A szó végén lévő -ka rag kicsinyítő képzőként szolgál a szankszkritban is, meg a magyarban is.

A svasztika tehát "jólétecske" jelentésű.

Az Éden térképe, amelyre a svasztika utal; jól látható a Halüsz jellegzetes kanyarulata, amelyik a svasztika ágainak kanyarodását eredményezhette; a Halüsz kanyarulata azért volt fontos, mert ez ölelte körül Kus országának központját (ez a hattiak országával lehet azonos); Kus Nimród apja - ősvallási léptékkel ősapánk apja

Az adorjási templom mandorlájában egy svasztikát találunk, amelynek karjai a székely írás segítségével a kőkori Jóma isten nevét rögzítik

A svasztika a legősibb jelképek egyike, számtalan ősi kultúrában használták.

Legkorábban az interglaciális idején (a jégkorszak előtt), mintegy 100 - 50 ezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten tűnhetett fel, mert a jel az Ararát tövében fakadó négy szent folyót ábrázolja. Az emberiség aranykora (az Éden) idején vált szent jelképpé; s az egykor volt boldog időszakra, az isteni Teremtésre, az Éden területéről a világ négy tája felé kisugárzó rendre és a teremtés kultúrájára emlékeztette az utókort.

Ez a négy folyó több vallás szent szimbóluma. A folyók szöveges leírása szerepel a zsidó Tórában és a belőle kialakult keresztény Ószövetségben is a Teremtést leíró részben, amelyik e könyvekben egy igen régi pogány hagyományból átvett szövegrészlet. A négy szent folyónak sokféle ábrázolása alakult ki és terjedt el az évezredek alatt, amelyek közül csupán az egyik a svasztika. Ha a Tóra nem csak a szöveghagyományt, hanem az eredeti jelképeket is megőrízte volna napjainkig, akkor minden bizonnyal szerepelne közöttük a svasztika is.

A homo sapiens sapiens Eurázsiát benépesítő csoportjai az Éden területéről vitték szét a világ minden tájára a svasztikát 50 - 30 ezer évvel ezelőtt. Ezért ismerik az indiánok is, akik Szibériából vándoroltak át az Újvilágba évtízezredekkel ezelőtt.

A szvasztika a több évezredes előzményekből kialakult indiai vallások, például a hinduizmus egyik legszentebb jelképe, amely gyakran szerepel a vallási és polgári ceremóniákban. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé (ez az alvilágba vezető alagútra emlékeztethet). Fontos szerepet tölt be a dzsainizmusban és a buddhizmusban is. Jelentése Indiában a jó szerencse, Kínában pedig halhatatlanság volt.

Az ókorban széles körben használták – többek között – a hettiták, a kelták, az etruszkok, a görögök, de az Urál-hegység vidékén élő ismeretlen népek is. Megjelenik számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában – néha díszítőmotívumként, máskor meg vallási szimbólumként. Megtalálható muszlim mecsetekben, de a római korban épült Ein Gedi-i zsinagógában is.

A svasztikát ugyanakkor nem használták a sumer és a mezopotámiai kultúrákban (mindkettő Kr. e. 3500 előtt alakult ki), sem az egyiptomi Óbirodalomban (ami Kr. e. 2630-ban kezdődött). Ennek az lehet a magyarázata, hogy a sumerek és az egyiptomiak a négy szent folyó másik grafikai ábrázolását alkalmazták. A svasztika elsősorban az Édenből északra (Európába és a sztyeppre) vándorlók jelképe volt.

Előfordul a magyar népművészetben is tekerőlevél néven említve, de ez a név csak a jel formájára épülő utólagos népi magyarázat, amelynek az eredeti jelentéshez már semmi köze.

Az indoeurópai nyelvcsalád 1700-es évek végén történt feltételezése és azt követő felépítése után a kutatók elkezdték keresni az európai őstörténet és az árja (indoiráni) népek közötti kapcsolatot. Amikor Heinrich Schliemann svasztikával díszített tárgyakat talált Trója romjai között, kikérte kora két vezető szanszkritológusa,Emile Burnouf és Max Müller szakvéleményét, s arra a következtetésre jutott, hogy a svasztika kifejezetten indoeurópai jelkép. A motívum későbbi felfedezése a hettita és iráni maradványok között megerősíteni látszott ezt a téveszmét. Az elgondolást azonban sok író átvette, és általuk a szvasztika fokozatosan népszerűvé vált.

Szerencsétlen politikai töltését a 20. század elején kapta. Mai - szélsőségesen eltorzult és ostoba - európai értelmezésének már semmi köze sincs az eredeti jelentéséhez.