Megdöbbent egész Kolozsvár, Erdély, Magyarország és az egész kultúrvilág, amikor GYULAI PÁL és I. MITROFÁN fiatal régészírók hírt adtak a helyi magyar napilapban, hogy a Szent Mihály katedrálistól kb.30 méterre épülő transformátor alapépítményének előkészítésekor 5-6 méternyire mélyen neolitkori telepre akadtak.

A kora-rézkor, a tordosi sumér telepek jellegzetes használatai tárgyainak egész sorát tárta fel. Bár ugynazon a helyen már 1936-ban és 1948-ban voltak földmélyi munkálatok, és már akkor is bukkantak fel kisebb leletek, nem tulajdonítottak nekik jelentőséget. Az 1968-ban megkezdett ásatásnál, amikor mélyebb rétegekre hatoltak, elérték a Szamos ősi, eredeti feltöltött színvonalát, amelynek rosdabama rétegében ősi lakóházak romjai kerültek elő, a megfelelő házi felszerelésekkel, akkor már az ismert kolozsvári régész VLASSA MIKLÓS személyesen vezette az ellenőrző ásatásokat. Az eredmény meglepő volt. Az "Igazság" c. napilapban az említett újságírók adtak aztán részletesen számot a régészi előleges jelentésről. (Igazság, 29 (1968 május 12.)

A leletek tömegében legjellegzetesebbek és egyben az ősi, mezopotámiai, közeikeleti kultúrához kapcsolódó darabok közül ki emeljük az olajmécsest amilyen Uruk templomromok maradékai közt sűrűn előfordul. Négysarkú agyagmunka, három kanócnyílással és egy fogantyúval. Ugyancsak találtak a sumér kerámiára jellemző fekete bitumenes, sárgadíszítésű edényeket. Köztük teljesen épek is voltak. Tetszetős gölöncsér-korongon készült fazekak és tálak, különleges fogantyúkkal (Schnabelpfannen), melyekről feltételezik, hogy halsütésre használták a hajdani bennszülöttek. Hogy halásztak, az biztos, mert horgok is kerültek elő szép számmal hajlított bronzból. Faragott darabok közt szarvasagancsokból és szarvasmarha szarujából, sok szép házi eszköz és apróbb díszítések szerepelnek.

Az edények közt szereplő négyszögletes darabok is a tordosi kultúra közelségére vallanak, tehát a Szamos és Maros völgyek lakói egyfajú nép volt. Mint VLASSA írja :

"Die unerwartete Entdeckung einer Tordas-Siedlung in Cluj (Kolozivár) im Tal des Kleinen Somes (Szamos) erweitert die herkömmliche Vorstellung vom Verbreitungsgeblet dieser Kultur, von der man bis jetzt annahm, dass sie gegen Norden das Gebiet am Mittellauf des Mures (Maros ) nicht überschreitet." (I. m. 9 old.) Magyarul : "A váratlan felfedezés Kolozsvárt, a Kis-Szamos völgyben erősen kitágítja a tordosi kultúrának elterjedési területét, amely kultúráról eddig feltételezték, hogy a Maros vonalától északi irányban nem terjedt tovább."

Szakemberek előtt főként a mérvadó a sumér cserepesség és díszítőművészetben használt feke bitumen, amelyet ragasztó, tapasztőanyagnak használtak (ilyen alapba van beágyazva pL a híres "Standard kép" Ur város díszjelvénye) amelyet a kolozsvári őstelep lakói is ismertek és alkalmaztak. A bitumen előfordulás nagyon gyakori a Kőrös vidékén, de különösen Arad mellett Dema községben, ahol még ma is felszíni lignitet, aszfaltszenet vájnak, amely 4-6 %-os nagyon puha bitumennel van átitatva. Ezt a bitument ha szétválasztják a lignittől (nyersszén!), egy idő múlva megszilárdul és fényes fekete lakk csillogású, sima felület képződik rajta. Arad mellett, Szálkán még ma is használják ezt díszítésekre, használati tárgyak készítésére. (L. GALAMB; Sapaturile archeologice de le Orodea-Salca. - Materiale 8 (1962) 159 o.)

Ezt a "sumér technikát "vagyis a bitumennel való műveleteket már valószínűleg a bakul olajkutak ősi felszínretörő bitumenjével bekent szobrocskák készítésénél is alkalmazták. Egyazon technikával készült - bitumen alapon - Agrab-ban, Ur város közelében, tehát Sumériában és Bodrogzsadány, Gorcsa, Csőszhalom és Szamossály községekben talált őstelepek lakóinak sok-sok fazeka, tála és "idol"-ja, vagyis istenszobrocskája. Ilyenekről ír bővebben "mit Bemalungder Stelnfigürchen aus der frühdinastischen Periode Mesopotamiens" S. LLOYD "Die Kunst des Altén Orients" (München-Zürich, 1961) c. munkájában, ahol az "aszfalt" a "bitumen"-nel azonos.

A Szamos-parti Kolozsvár ősi sumér telepének azonban az eddig felsorolt leletei mellett van egy egészen rendkívüli darabja is. ROSKA M, "Az őskori Kolozsvár" c. munkája sajnos nem kimerítő a tekintetben, hogy a sumér kultúrával való azonosításra sok tápot adhatna, de ez megbocsátható, hiszen az említett jellegzetesen sumér jellegű lelet csak 1968-ban került felszínre, míg a nagy erdélyi régész jelzett munkája már 1943-ban megjelent. (26. kép)

A rendkívüli lelet egy vitorláshajót ábrázoló cserép töredék képe. Nincs elég terünk ezzel a jellegzetes sumér motívummal foglalkozni, de a kép melléklet leírása után az olvasó éles képet alkothat magának arról, hogy a feltevések nem tévedtek arról, hogy a sumérok az Égei-tengeren is járatasak voltak, mert ugyanilyen rajzos edények, "halastálak"(?) kerültek elő az általuk megalapozott "kyklád" kultúrhelyeken is, mint maga Kréta-szigeten (EVANS "Scripta Minos" Oxford. 1909, 149 old. 4/a és 4/b képek!) ahova Eridu sumér városból került át motivumként (B. L. GOFF : "Symbols of Prehistoric Mesopotamia" - New Haven-London, 1963, 235. kép.)

VLASSA, a szerencsés fellelő, tömör szavakkal így írja le a cserép edény fenekére karcolt rajzot :

"Auf den Gefaessboden skizzierte der Töpfer... den Umriss einei Schiffes, mit Mittelmast, Dreieckigem Doppelsegel, sowie den Rudern mitsamt den Öffnungen in der Schiffwand" Magyarul: "Az edényfenékre "felskiccelte" - felvázolta - a gölöncsér egy hajó vonalait, középárboccal, háromszögű kettős vitorlával, valamint az evezőrudakkal és a hajófal nyílásaival együtt." (I. m. 13.)

"Importáru" ! - mondhatná valaki. De a sok ásatás már bebizonyította, hogy a Szamos, Maros, Tisza és az ősi Ister, a Duna valamikor sokkal nagyobb mederben folytak és hajózhatók voltak, a Vaskapu-i szoros két oldalán "átrakodóhely" lehetőségét is emlegetik.

Meseszerűen hangzik a vélemény, de a kövek beszélnek...