A kereszt a világ legkülönbözőbb pontjain (Mas d' Azil, Tepe Yahja, indián jelek stb.) egy nagyobb jelkészlet részeként fordul elő, amelyik jelkészletet vagy 20 formai azonosság kapcsol a székely íráshoz. Azaz ugyanaz a jelkészlet öröklődik a kezdetektől napjainkig a világ legtávolabbi pontjain is.

A kereszt a legfontosabb vallási jelképek közé tartozik a kőkor óta és ezt a fontossága miatt nem lehetett elfelejteni és a sumereknek sem kellett újra feltalálniuk.

Nem csak a jelformák, hanem a hozzájuk kötődő vallási gondolatok és szavak is széles körben elterjedtek. Ez összetartozó, széles körben ismert elméletet, szó- és jelkészletet bizonyít.

A Matematikai Kutatóintézetben elvégzett valószínűségszámítás a véletlen egyezés lehetőségét kizárta (Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, 1993.).

Azaz a keresztet nem a sumerek találták fel; a sumerek előtti kereszt nem tekinthető a sumer kereszttel genetikusan össze nem függő másik keresztnek; a hasonlóság oka nem a véletlen, hanem a rokonság.


A kereszt képi tartalma

A közel-keleti Éden térképe, ahol a Kelet-Afrikában kialakult homo sapiens sapiens mintegy 50 000 évig élt az interglaciális idején, mielőtt Eurázsia belső területei és Amerika benépesítésére indult volna; a kereszt a teremtett és rendezett világközép ábrázolása, amely a panteisztikus természetvallás szerint azonos az Istennel







Indián (kri) felülnézeti világmodell az Éden végletekig leegyszerűsített térképével; a világ isteni középpontját kereszt jelöli; a konkvisztádorok tapasztalták, hogy az prekolumbián templomokban a kereszt az imádat tárgya; az indiánok a legelterjedtebb hipotézisek szerint 40 000 - 12 000 évvel ezelőtt mentek át Szibériából Amerikába, s ez segít meghatározni a kereszt korát is







A különböző cikkekben eltérő korúnak (10-20 ezer évesnek) meghatározott Mas d' Azil-i (Pireneusok) kavicsok egyike a teremtett és rendezett Földet ábrázoló körbe zárt kereszttel (az Isten a Föld középpontjában van)